Világörökségi helyszínek: Piemont és Lombardia szent hegyei

Piemont és Lombardia szent hegyei

Olaszország

Észak-Olaszország kilenc szent hegye tartozik ehhez a világörökségi helyszínhez. A 16. és 17. században épült kápolnák szimbolikus vallási jelentésük mellett szerves egységet alkotnak a körülöttük elterülő hegyek, erdők és tavak alkotta tájjal. Az épületek sok jelentős, művészi értékű falfestménynek és szobornak adnak otthont. Létrejöttükben nagy szerepe volt annak, hogy a politikai események miatt ebben az időben lehetetlenné vált a Szentföldre vezető zarándokút, valamint annak, hogy a katolikus egyház megpróbált választ adni az Alpokon túlról érkező protestantizmus fenyegető veszélyére.

A rózsafüzér Szent Hegye

Varese

2024. július 16.

A 9 helyszínből 7 Piemont tartományban, 2 pedig Lombardiában található, ez utóbbiak közül néztem meg az egyiket, a rózsafüzér Szent Hegyét Varese-ben. Az épületkomplexumot 14 kápolna alkotja, amelyek egy két kilométer hosszú és 400 méter magasra emelkedő széles, macskaköves zarándokút mentén állnak, amely felvezet a 883 méter magas hegy tetején álló középkori falu, Santa Maria del Monte templomához. A kápolnákat három szakaszra osztották, ezeket boltíves kapuk választják el egymástól, amelyek egyben vezetik is a zarándokokat a hegy teteje felé. A kápolnák építése 1604-ben kezdődött, egy Aguggiari nevű ferences szerzetes kezdeményezésére, az építkezést Borromeo bíboros és V. Piusz pápa is támogatta. Az utolsó kápolna építése 1680-ban fejeződött be. Mind a 14 kápolnát ugyanaz az építész, Bernascone tervezte, mindegyiken felismerhetők Palladio stílusának tipikus jegyei: az oszlopokon nyugvó bejárat, az előcsarnok, a görög templomokra jellemző háromszögletű oromzat, a bejárathoz vezető lépcső és a kupola. Ezeket a jegyeket variálja az építész, bár hasonlóak, de a 14 kápolna mindegyike különbözik a többitől. A kápolnákat több ezer négyzetméter freskó és 300 életnagyságúnál nagyobb szobor díszíti, a 3. kápolna mellett pedig egy meglepő, modern festmény látható, amelyet Renato Guttuso készített 1983-ban, és a Menekülés Egyiptomból címet viseli.

Mivel ezeket a részletes információkat csak utólag tudtam meg a helyről, (a 2 km hosszú zarándokútról pl. előtte egyáltalán nem olvastam), eredetileg azt terveztem, hogy busszal felmegyek a hegyre, megnézem a templomot, kicsit élvezem a kilátást, aztán megyek vissza a városba. Ehhez képest a buszról a zarándokút alsó állomásánál szálltam le, így végül én is végigjártam az utat, ami nem volt könnyű, egyrészt mert éppen dél volt, tűzött a nap (árnyék sehol), ráadásul nálam volt az összes cuccom, hiszen az első szállásom Verona-ban volt. Nem volt könnyű, de amikor végre felértem, nagyon örültem, hogy végül nem busszal mentem fel (utóbb kiderült, lett volna olyan busz, ami teljesen felvitt volna a faluba, végül ezzel jöttem le a városba), hiszen akkor kimaradt volna az az élmény, amit az út végigjárása jelentett. Gyönyörű volt a kilátás a hegyről, látszottak a tavak, a hegyek lábánál a városok, kis falvak, tényleg csodaszép volt! A kápolnák sajnos mind zárva voltak, de az ablakon bekukucskálva látszott, hogy mindegyiket festmények, szobrok díszítik.