Világörökségi helyszínek: július 2024

Maulbronni kolostoregyüttes

2024. július 5.

2024 nyarán Németországban jártunk Timivel, ekkor látogattunk el Maulbronnba.

A maulbronni kolostoregyüttes 1993 óta a világörökség része, ez a legjobb állapotban fennmaradt középkori kolostor az Alpoktól északra. A hajdani ciszterci apátság épületeiben a román stílustól a késő gótikáig minden irányzat megtalálható. A kolostor alapítása feltehetőleg 1147 nyarán történt, amikor a speyeri püspök a ciszterci rendnek ajándékozta itteni birtokát. A kolostor hamarosan a környék gazdasági, társadalmi és politikai központja lett. Története során a kolostor többször is gazdát cserét, elvették, majd visszaadták a szerzeteseknek. Evangélikus iskola is működött benne, amelynek olyan híres diákjai voltak, mint Johannes Kepler, Friedrich Hölderlin vagy Hermann Hesse.

A kolostor történetéhez számos legenda kapcsolódik: állítólag a szerzetesek nem tudták eldönteni, hol építsék fel a kolostort, ezért megraktak egy öszvért (Maultier) a kolostor kincseivel és engedték elfutni Az öszvér egy kútnál (Brunnen) állt meg, innen származik a kolostor neve.

A másik történet a Maultasche nevű jellegzetes étel története: a maulbronni kolostor szerzetesei úgy kerülték meg a böjtidőben való húsevés tilalmát, hogy a húst apróra vagdalva tésztából készült zsebbe (Tasche) rejtették, hogy az Úristen az égből ne lássa meg. Innen származik a helyi étel, a húsos derelye német neve: Maultasche.

A zárt fallal határolt épületegyüttesben ma a városháza, a rendőrség, a gimnázium szemináriuma, több igazgatási épület és számos vendéglő is helyet kapott.

Megnéztük és lefényképeztük a kolostoregyüttes épületeit, a csodás favázas házakat, az 1147-ben épült (de 1547 óta evangélikus) templom keresztboltozatos előcsarnokát és az onnan nyíló, 1201-ből származó cellariumot, a kéthajós pincét, amit a készletek tárolására használtak, ma pedig kőtárként, vagyis lapidariumként hasznosítják. A múzeumba nem mentünk be, inkább azt választottuk, hogy megkóstoljuk a híres Maultasche-t, ami a legenda szerint itt keletkezett, így kiültünk a kolostorudvar egyik aranyos vendéglőjének teraszára.