Világörökségi helyszínek: Isztambul történelmi negyedei

Isztambul

2025. augusztus 8-12.

Isztambul két kontinens találkozásánál épült, a Bizánci Birodalom és az Oszmán Birodalom fővárosa volt. A világörökség részét alkotó terület négy, a város történelménk fő szakaszait reprezentáló övezetet foglal magába, a nyugati városrésznek otthont adó félsziget csücskén elhelyezkedő Régészeti Parkot, a Szulejmán negyedet, a Zeyrek negyedet, valamint a bástyák övezetét. Az építészeti örökség legfontosabb emlékei Nagy Konstantin császár Hippodroma, a Justinianus idejéből származó (ma már múzeumként működő Hagia Sophia templom, a 17. században épült Ahmed szultán mecset (a "Kék mecset"), a Topkapi palota, a Szulejmán mecset, a Szokollu Mehmed pasa mecset, a Hagia Irene templom, a Yerebatan szeráj ciszternája, a Chora templom, a Valens vízvezeték, a Pantokratór monostor és a városfalak. Ezek az épületek évszázadokon keresztül nagy hatás gyakoroltak Európa és Ázsia építészetére.

Isztambul történelmi negyedei 1985 óta képezik a világörökség részét.

Augusztus 8.

A szállásunkról elindultunk a központ felé, útközben megláttunk egy minaretet, (itt nem nagyon tudunk úgy sétálni, hogy néhány perc múlva ne lássunk meg egy minaretet!), ezért megnéztük a hozzá tartozó mecsetet, Sokollu Mehmed pasa mecsetét, amely 1572-ben épült és gyönyörű izniki csempék díszítik. (Részletek és több kép itt.)

A mecset teteje a belső udvarból

Sadirvan

A főkupola

A mecset belső tere

Istanbul Design Center

Temető

Néhány perc múlva már meg is érkeztünk az óváros központjába, a Sultanahmet térre, vagyis az egykori Hippodrom területére. Septimus Severus római császár építtetett itt egy arénát 203-ban harciszekér-versenyek és más viadalok számára. Constantinus császár kibővíttette a Hippodromot, ekkor már 450 méter hosszú és 130 méter széles volt és 100.00 néző befogadására volt alkalmas. 532-ben itt tört ki a Nika-felkelés. Az U-alakú versenypályán a császár páholyát négy bronzból készült lovasszobor díszítette, ezek később Velencébe és Párizsba kerültek. Az oszmánokat nem érdekelte a versenyzés, így a Hippodrom lassan feledésbe merült. Ma az egykori versenypályából már nem sok látszik, a vonalát lekövezték, csak néhány oszlop emlékeztet a régi bizánci időkre.

Az első, amit megláttunk, Konstantin császár obeliszkje, amelyet a 10. században emeltek, 32 méter magas. Egykor bronz lemezek borították, de ezeket a negyedik keresztes hadjárat során ellopták. Az oszlop közvetlenül a Marmara Egyetem épülete előtt áll. Az egyetemet 1883-ban alapították, ezzel ez az ország egyik legrégebbi egyeteme. Az épület egykor ortodox templom volt, gyarmati stílusban épült.

Konstantin obeliszkje

Marmara egyetem

Házak a tér északnyugati oldalán

A következő oszlop a téren a csak töredékben fennmaradt Kígyó-oszlop. Az oszlop eredetileg Delphoi-ban állt, a perzsák felett, a plataiai csatában aratott görög győzelem emlékére állították fel. Valószínűleg a perzsáktól zsákmányolt bronzfegyverek és -páncélok anyagából kovácsolták. Az oszlop három tekergőző kígyótestet ábrázol, amelyek egy arany tripuszt (háromlábú edényt) tartottak. Az oszlopot Konstantin császár hozatta a városba, 330 körül állíttatta fel a Hippodromon. Állítólag II. Mehmet szultán törte el az egyik kígyó fejét, mindenesetre ma már nincsenek meg a kígyófejek, csak a töredékes oszlop maradt meg.

Kígyó-oszlop

Sorban a 3. oszlop Theodosius oszlopa, vagyis az egyiptomi obeliszk, amelyet szintén a 4. században állítottak fel itt, de eredetileg Karnakban állt, III. Thotmesz egyiptomi fáraó állíttatta az i.e. 15. században szíriai győzelmének emlékéül. Az obeliszket Asszuánban faragták gránitból, csaknem 20 méter magas, márványalapja gazdagon faragott, a domborművek a császárt és udvartartását ábrázolják, az egyik táblán az obeliszk felállítása is látható. Az obeliszk sarkai 4 bronzkockán nyugszanak. Az oszlop valószínűleg a felállításakor eltört, a mostani mérete csak kétharmada az eredetinek.

Theodosius obeliszkje

A császár és családja a Hippodrom páholyában

Nézők a Hippodromban

Hieroglifák az obeliszken

Miután végignéztük a Hippodrom megmaradt oszlopait, a tér déli részén álló mecset felé fordultunk. Ez a világ egyik legismertebb épülete, Ahmed szultán mecsete, vagyis a Kék mecset. 1616-ban készült el, a terveket Sinan mester tanítványa készítette. Nevét a falait díszítő több mint húszezer csodaszép kék árnyalatú csempékről kapta. (Részletek és több kép itt.)

A Kék mecset

Kút a mecset udvarán

A mecset főkapuja

Miután kijöttünk a mecsetből, megnéztük a téren az Hagia Sophia múzeum épületét, a német kutat, csináltunk néhány fényképet, aztán következett a tér másik fontos épülete, az Hagia Sophia.

Hagia Sophia múzeum

Német kút

Hagia Sophia

Hárman lányok

Szőkőkút

... mozaikkal

Kerengő dervisek

Szökőkút, mögötte a Kék mecset

Megvettem a jegyet, aztán beálltam a sorba, szerencsére nem voltak már sokan (4 óra elmúlt), szigorú átvilágítás az ajtóban és már bent is voltam az Hagia Sophia-ban, a világ egyik leghíresebb épületében, az egykori ortodox bazilikában, amelyet ma újra mecsetként használnak. (Részletek és több kép itt.)

Hagia Sophia

A galériára vezető rámpa

A galérián

Főhajó

Kupola

Csillár

3 pajzs a 8-ból

Márvány-kapu

A viking harcos karcolásai

Jézus, Zoé és Konstantin

Mária a kis Jézussal, Komnénosz János és Eiréné (Piroska)

Dandolo dózse sírja

Jézus, Keresztelő János és Szűz Mária

Az előcsarnok bejárata

Szűz Mária a kis Jézussal, Constantin és Justinianus

Ezután sétáltunk a környéken, megnéztünk egy kirakodóvásárt, a gyönyörű Tursucuzade-kúriát, amelynek fából készült épületében ma a turisztikai iroda működik. Az egyik hangulatos kis üzletben kerámiákat válogattunk, majd visszatértünk a Sultanahmet térre és megnéztük Ahmed szultán türbéjét, amely 1619-ben készült el. A türbében 36 személy nyugszik, a szultán családtagjai, a nők szarkofágja bordó, a férfiaké kék bársonnyal letakarva, utóbbiakét még egy turbán is díszítette. Maga a türbe olyan volt, mint egy kis dzsámi, gyönyörű falfestéssel, csempékkel, mihrábbal, színes üvegablakokkal.

Kirakodóvásár

Tursucuzade-kúria

Balra a kis üzlet, ahol vásároltunk

Sinan, az építész

Timi és Dani Ahmed szultán türbéje előtt

Szarkofágok a türbében

Egyiptomi obeliszk

Marmara egyetem

Augusztus 9.

11 óra előtt néhány perccel indultunk útnak. Tulajdonképpen egy célunk volt, hogy megnézzük a Topkapi-palotát. Az útikönyv azt írta, szánjunk rá egy egész napot, akkor azt gondoltam, ez azért túlzás. Hát, nem volt az! Kb. 6 órát töltöttünk bent, de így is csak egy részét láttuk, valószínűleg több napot is el lehet tölteni azzal, hogy a különböző udvarokon, gyönyörű épületekben bolyongunk.

Útközben megnéztük a német szökőkutat, amelyet II. Vilmos német császár 1898-as isztambuli látogatásának alkalmából emeltek. A neobizánci stílusú, márvány- és bronzdíszítésű, aranymozaikkal díszített kutat a német kormány ajándékozta a törököknek és Németországból darabokra szedve szállították Isztambulba.

Német szökőkút

Az egyik kút

A szökőkút mennyezete aranymozaikkal

Negyed 12-kor megérkeztünk a palota elé, a hatalmas falak előtt áll III. Ahmed szultán szökőkútja, amely 1729-ben épült, a török rokokó egyik szép példájaként. A gyönyörű kút nemcsak ivóvízforrásként és rituális mosakodás helyszíneként szolgált, hanem fontos találkozóhely is volt. (A kút másolatát felépítették 1873-ban a bécsi világkiállításon.)

Miután megnéztük a kutat, átsétáltunk a grandiózus Birodalmi Kapun és bejutottunk a hatalmas falak mögé, az Első udvarba, ahol tulajdonképpen egy másik város kezdődött, parkokkal, mecsettel és épületekkel. (Részletek és több kép itt.)

III. Ahmed szökőkútja

Balra a kút, jobbra a palota fala

Jobbra a kút, balra a kapu

A Birodalmi Kapu

A kapu a palota felől nézve

Hagia Irene

Itt megvettük a belépőket (sajnos a tanárigazolványom nem érdekelte őket, de Timiék kaptak diákjegyet), aztán beléptünk a Második Udvarba és megnéztük a palotát. Voltunk a kincstárban, a háremben, a palota konyhájában és cukrászdájában, a tanácsteremben, a könyvtárban, láttunk fegyver-, óra- és ruhakiállítást, szent ereklyéket, gyönyörű udvarokat, parkokat és pavilonokat. (Részletek és több kép itt.)

Az Üdvözlés Kapu

A Második udvar

A konyha épületei közötti utca

A szakácsok mecsete

A palota konyhájában

Cukrászmester

A Díván épülete és az Igazságszolgáltatás tornya

Tanácsterem

Órakiállítás

A hárem udvara

Az eunuchok fürdője

Zeneiskola

A fekete eunuchok mecsete

Az eunuchok hálóterme

Fürdő a háremben

A szultán anyjának fürdője

A szultán fürdője

Birodalmi terem

A "Gyümölcsterem" (III. Ahmed szultán szobája)

A szultán anyjának kövezett udvara

Audiencia-terem

Ruhakiállítás

III. Ahmed könyvtára

Kincsek a könyvtárban

A Topkapi tőr

Kalligráfiai kiállítás

A Próféta lábnyoma

A próféta levele a 7. századból

Fatima menyasszonyi fátyla

A palota udvarán

Revan pavilon

A körülmetélés pavilonja

Bagdad-pavilon

II. Mahmut szultán trónja

Mecidiye-pavilon

Kilátás a Boszporuszra

Fegyverkiállítás

Háttérben az Igazságszolgáltatás tornya

Miután elhagytuk a vár területét, sétáltunk egyet a Gülhane-parkban. (Nevének jelentése: Rózsaház) Ez Isztambul egyik legfontosabb és legszebb parkja, korábban a Topkapi-palota külső kertje volt, csak 1912 óta hozzáférhető a nagyközönség számára.

Gülhane-park

A park kijárata

Üzletek a fal mentén

Augusztus 10.

Tízkor indultunk a városba, útközben megnéztük azt az oszlopot, amit az ókori Konstantinápoly "nulladik kilométerkövének" tartanak. A "Millió-követ" 4. században állították, fehér márványból készült és innen mérték a birodalom többi városának távolságát a fővárostól. Mellette áll egy furcsa építmény, Besír aga kútja, 1744-ben épült, a márvány kút egy magas falhoz támaszkodik, ami úgy néz ki, mintha egy várfal része lenne.

Konstantin oszlopa

Millió-kő

A kő alapja

Besír aga kútja

Ezután megnéztük a mai első látnivalónkat, az Elsüllyedt palotát, vagyis a Bazilika ciszternát, ami tulajdonképpen egy víztározó, 532-ben építették, hogy biztosítsák a Nagy Palota vízellátását. A ciszterna 138 méter hosszú, közel 10.000 négyzetméter alapterületű és kb. 100.000 tonna víz befogadására alkalmas. Boltozatos mennyezetét 336, egyenként 9 méter magas márványoszlop tartja, amelyek különböző stílusú oszlopfőkkel készültek, hiszen mindegyik korábbi római és görög épületekből származik. A Bizánci Birodalom bukása után a ciszterna feledésbe merült, csak 1545-ben fedezte fel egy francia katona, aki megfigyelte, hogy a helyiek ide járnak vízért. Ezután a Topkapi Palota vízellátását szolgálta, majd 1987-ben látogathatóvá tették.

A kis pihenő után továbbindultunk Eminönü felé, ami korábban Isztambul egyik kerülete volt (ma Fatih kerület része), ez volt a régi Konstantinápoly szíve, itt alakult ki Bizánc, innen nőtte ki magát a város a part mentén terjeszkedve. Az oszmán időkben ez volt a város kereskedelmi központja, az iparosodás során megérkezett a vasút, megépültek a hidak és a Sirkeci pályaudvar (az Orient expressz állomásaként), így Eminönü ma egy nyüzsgő közlekedési központ, ahol naponta 2 millió ember halad át, míg a kerületben összesen 30.000 ember lakik. (Egyébként itt forgatták a Skyfall, az Elrabolva 2 és az Argo című filmeket.)

Átmentünk a forgalmas út alatt átvezető aluljárón és már ott is álltunk a nyüzsgő rakparton, ahonnan szinte percenként indultak a kompok és sétahajók. Nagyon klassz volt a hangulat, hangos beszéd, török zene, a villamos csilingelése, autók dudálása, sirályok vijjogása, és a nap csillogott a gyönyörű kék vízen!

Felmentünk a Galata-hídra, amely 1994 óta köti össze Eminönüt az Aranyszarv-öböl túlsó partján található Karaköy kerülettel. Ez a híd már az ötödik ezen a helyen, de az öböl két partjának összekötése már a Bizánci birodalom idején felmerült. Az első híd, amiről írásos emlék maradt fenn, i.sz. a 6. században épült I. Justinianus császár parancsára, majd 1453-ban a törökök mobil hidat alkottak a hajóikból, így szállították át a csapatokat a túlsó partra. Az első, mai helyén található híd megépítésének ötlete 1502-1503-ban született meg, II. Bajazid szultán Leonardo da Vinci-t bízta meg a tervek elkészítésével. A híd 240 m hosszú és 24 m széles lett volna, ezzel a világ leghosszabb hídja lett volna. De a szultánnak nem tetszettek a tervek, ezért megbízta Michelangelo-t a tervezéssel, ő azonban elutasította a megbízást.

Legközelebb a 19. század elején merült fel újra a híd terve, 1836-ban megnyitottak egy pontonhidat. Az első állandó híd 1845-ben épült meg, Új híd volt a neve, hiszen kicsit feljebb már állt a Régi híd. 1863-ban egy másik, fából készült hídra cserélték az építményt, majd 1875-ben elkészült a 3. híd, amelyet 1912-ig használtak. Ekkor épült meg a 4. híd, amely 1992-ben leégett, és 1994-ben átadták a ma is látható (sorrendben ötödik) Galata-hidat, amelynek felső szintjén háromsávos autóút, villamossín és gyalogjárda található, alsó részén pedig éttermek és kávézók találhatók.

Új mecset

Eminönü

Kikötő

Karaköy a Galata-toronnyal

Galata-híd

A Galata-híd alsó részén

A város a hídról

Miután kisétáltunk a híd közepén lévő teraszig, készítettünk néhány fényképet és videót, visszamentünk a szárazföldre és megnéztük az Új mecsetet, ami 1663-ban készült el (bár már 1597-ben elkezdték építeni) és a város egyik legszebb mecsete. (Részletek és több kép itt.)

Az Új mecset nyugatról

Díszkút a mecset udvarán

Kupolák

A mecset belső tere

A galéria terasza

Galéria

Hárman a galérián

Timivel - kendőben

A mecset belső tere

Ezután busszal átmentünk az öböl túloldalára, a város modern részére, a Taksim térre. (Az első busz sofőrje a következő megállóban leszállított mindenkit, beterelt bennünket egy helyi buszállomásra, ahonnan néhány perc várakozás után ugyanazzal a busszal végr továbbmehettünk.)

Megjött a busz

Az első buszon

A megállóban

A 2. buszon

Az öböl közepén

Megérkeztünk a Taksim térre

A Taksim tér a város egyik legismertebb és legforgalmasabb központja, nevét az arab taksim (megosztás, elosztás) szóból kapta, mivel eredetileg itt osztották el a város vízellátását. A 18. században Mahmud szultán víztározót építtetett ide. A 19. században katonai laktanya, majd stadion állt itt, de a 20. század közepén modern városi központtá alakult át. A tér közepén áll a Köztársasági emlékmű, amelyet 1928-ban avattak fel és amely Atatürköt és a modern Törökország megalapítását ünnepli. A tér nyugati oldalán áll a modern, 2021-ben Art Deco stílusban épült Taksim mecset, amely 3000 fő befogadására alkalmas.

Taksim tér

Háttérben az Atatürk Kulturális Központ

Háttérben a Taksim mecset

Köztársasági emlékmű

Stílusok keveredése

A lejtős Osmanli utca

Taksim mecset

Miután körbejártuk a nyüzsgő teret, elindultunk az 1,4 km hosszú Istiklal (Függetlenség) utcán. Ez az üzletekkel, kávézókkal és éttermekkel teli sétálóutca délnyugati irányban vezet le a Taksim térről az Aranyszarv-öböl irányába. Egykor a külföldi követek és diplomaták éltek az utcában álló palotákban.

Mindjárt az első baloldali mellékutcában egy érdekes templomot találtunk, ez az 1880-ban épült görög ortodox Szentháromság templom. (Részletek és több kép itt.)

Istiklal utca

A templom kapuja

Szentháromság templom

Belső tér

Kupola

Szögesdrót a kerítésen

Miután megnéztük a templomot, visszamentünk a sétálóutcára, itt jár a piros nosztalgiavillamos, amire menet közben kapaszkodtak fel (és szelfiztek) a bátor turisták. Úgy tűnt, a mellékutcák még érdekesebbek, ezért néha letértünk a főútról, és azzal párhuzamosan, kisebb, szűkeb utcákon haladtunk, ahol autentikusabb üzleteket és éttermeket láttunk.

Újra a sétálóutcán

Nosztalgiavillamos

Minaret

Jurij Gagarin étterem

Esernyők az utca felett

Éttermek mindenütt

Nosztalgiavillamos

Hagyományos kávézó a modern házak között

Éppen az egyik mellékutcában sétáltunk, amikor egy katolikusnak tűnő templom vörös téglákkal borított, magas üvegablakokkal tagolt szentélyét vettük észre a házak között. Körbejártuk az épületet, de nem találtuk a bejáratott, kiderült, hogy azért, mert az a sétálóutcáról nyílik, de nem közvetlenül, hanem egy boltíves árkádsor mögött. Ez volt az 1912-ben, velencei neogótikus stílusban épült Páduai Szent Antal templom, Isztambul legnagyobb katolikus temploma. (Részletek és több kép itt.)

Itt láttuk meg a templomot

A szabadkőművesek táblája

A velencei stílusú lakóházak a templom mellett

A templomhoz vezető árkádok

Páduai Szent Antal templom

XXIII. János pápa szobra

Templombelső

Falfestmények

Modern feszület a templom előtt

Ezután visszatértünk a főutcára, majd a hangulatos, szűk, macskaköves Galip Dede utcán elsétáltunk a Galata-toronyhoz.

Valódi hajból készült parókák az erkélyen

Keskeny lakóház

Galip Dede utca

Minaret

Nemsokára megérkeztünk a Galata-toronyhoz, amely 1348-ban épült román stílusban. Az eredeti, világítótoronynak szánt épület 528-ban épült, de ez a negyedik keresztes hadjárat alatt (1202-1204) megsemmisült. Genovai kereskedők telepedtek meg itt, ők építették újjá a tornyot a városfaluk részeként. Többször is átépítették, egy időben a Kerengő dervisek is használták. 1875-ben egy viharban beszakadt a teteje, innentől 1965-ig használaton kívül állt, ekkor felújították. 67 méter magas, 16,45 méter az átmérője, a fal vastagsága pedig 3,75 méter. Fel is lehet menni a tetejére, de 30 euróba került, ezért azt találtuk ki (egy influenszer adta az ötletet Évának), hogy felmegyünk a torony körül álló épületek egyikének tetőteraszára, iszunk valamit és onnan élvezzük a kilátást. Fel is mentünk az egyik kávézó tetejére, de a szélén nem volt szabad hely, így nem tudtunk leülni. (Viszont ingyen megcsodáltuk a kilátást.)

Galata-torony

Ezután lesétáltunk a hegyről, megkerestük a Tophane villamosmegállót és vártuk a villamost. Már fent ültünk, amikor Timivel mindketten üzenetet kaptunk a mobilunkra, hogy Törökországot 6,1 erősségű földrengés rázta meg, épületek omlottak össze! Az epicentrum kb. 150 km-re volt a fővárostól, így mi szerencsére semmit nem éreztünk belőle.

Indulunk lefelé a hegyről

Patchwork-szőnyeg

Leértünk a hegyről

Megjött a villamos

A Cemberlitas megállónál szálltunk ki, közvetlenül a megálló mellett állt Constantinus oszlopa, melyet 330-ban állítottak fel, az egykori konstantinápolyi fórum közepén, a város hét dombja közül a második legmagasabbon. Eredetileg 50 méter magas volt és a császár bronzszobra állt a tetején, a lábánál pedig egy szentély állt, amelyben különböző ereklyéket helyeztek el (állítólag itt őrizték Krisztus keresztjének darabjait és a megfeszítésekor használt szögeket). Több tűzvész és vihar is megrongálta, (a helyiek emiatt Égett oszlopnak is hívják), 1515 körül vas karikákkal erősítették meg, majd 1779-ben kapta a ma is látható falazatot. A nevét is ezekről a karikákról kapta az oszlop (cemberli: vas, tas: kő), majd aztán az egész negyednek is ez lett a neve. A téren áll két mecset is, az 1497-ben épült Gazi Atik Ali pasa mecsete és a sokkal újabb, 1755-ben épült Nuruosmaniye mecset. Ezután hazaindultunk az időközben kivilágított városban.

Constantinus oszlopa

Az oszlop új talapzata

Gazi Atik Ali pasa mecsete

Nuruosmaniye mecset

Az oszlop a tér felől

Augusztus 11.

Reggeli után elindultunk a városba, mai első célunk a Nagy bazár felfedezése volt.

A Nagy bazár (vagy Fedett bazár) a világ legnagyobb fedett bazárja, 66 utcában kb. 3000 üzlet szolgálja ki a napi közel 400.000 látogatót. (Az utcák együttes hossza 8 kilométer.) A bazár magját két 15. századi kupolás raktárépület alkotja, az elsőt II. Mehmed építtette 1464-ben. Később egyre nagyobb lett, újabb szárnyakat építettek hozzá és a környező utcákat is befedték. Régen minden utcában különböző szakmabeliek árulták a portékájukat. A 19. század végén több tűzvész és földrengés is sújtotta az épületet, ezért 1894-ben felújították.

Nagy bazár

A bazár (egyik) bejárata

Kijárat

Miután kb. 40 percet bolyongtunk a bazár utcáin, megcsodáltuk a szépen díszített mennyezetet, a színes szőnyegeket, az illatos fűszereket és teákat, a rengeteg ruhát, kerámiát és ékszert, az egyik kijáratnál elhagytuk a bazár területét és Dani navigációját követve abba az utcába értünk, ahol fonalakat, kézimunka-kellékeket, anyagokat lehetett kapni. Egy kis utcában, egy meredek lépcsőn kellett felmenni és egy belső folyosón körben rengeteg üzletet találtunk, ahol az otthoni árak tizedéért válogathattunk a makraméfonalak, táskakellékek, csatok, anyagok és egyebek között. Alig tudtunk dönteni, mit is vegyünk meg, csak a bőröndünk űrtartalma szabott gátat a vásárlásnak. Végül 5 különböző színű makraméfonalat vettem (darabja 25 líra, ami kb. 208 forint!!), 3 anyagot és néhány kelléket táskakészítéshez. Amíg mi Évával válogattunk, Timiék teáztak és kávéztak.

Kilátás a belső folyosóról

Fonalak mindenütt (és ez csak a folyosó!)

Miután nagy nehezen elszakadtunk a fonalak és anyagok menyországától, a part felé vettük az irányt és háromkor felszálltunk a kompra, ami átvitt bennünket Üsküdar városrészbe, vagyis Isztambul ázsiai részére. Gyönyörű volt az út, fent utaztunk a nyitott fedélzeten, fújt a szél, a fejünk felett lebegtek a sirályok, gyönyörű volt a tenger kék színe!

Az Új mecset a térről nézve

A partra vezető átjáró

Indulunk a hajó felé

Távolban a Boszporusz-híd

Beszállás

A kompon

Mögöttem az Új mecset

A Galata-híd

A fák mögött a Topkapi palota

A Boszporusz

Ez már Ázsia!

Üsküdar

Kiszállás előtt a kompon

Ezzel jöttünk

Fél négykor szálltunk ki Ázsiában, vagyis Üsküdar-ban, ahol a krími háború idején Florence Nightingale, a legendás ápolónő tevékenykedett. sok különbség nem látszott, itt is ugyanaz a nyüzsgés, hangzavar, gyönyörű mecsetek, talán csak turistából volt kevesebb, mint az európai részen. Sétáltunk egyet a kikötő közelében, lefényképeztük Mihrimah szultán mecsetét, amely 1548-ban épült, ezt is Sinan tervezte, nevének jelentése: Nap és Hold. Az utcákban itt is rengeteg üzlet, étterem és kávézó, sok helyen az utcára is kipakolva az áru, néhány utca teljesen fedett volt, mintha a bazárban lettünk volna.

Mihrimah mecset

A mecset egyik minaretje

Galambok a mecset előtt

Szőlőlevél a szármához

Halárus

Evés után megnéztük a közelben álló Yeni Valide mecsetet, amelyet 1710-ben építtetett III. Ahmed szultán édesanyja tiszteletére. (Részletek és több kép itt.)

A mecset kapuja

Kút a mecset udvarán

Kupola

Belső tér

Timi a könyvespolc előtt

Timi a galériára vezető lépcsőn

A galérián

Kiégett fa a mecset udvarán

Miután megnéztük a mecsetet, visszasétáltunk a partra. Elmentünk a Marmaray nevű helyiérdekű vasút ázsiai állomása mellett. 2013-ban nyitották meg a Boszporusz alatti alagutat, amelynek legalacsonyabb pontja 58 méterrel van a vízszint alatt, ezzel ez a világ legmélyebb víz alatti alagútja. Úgy építették, hogy egy 7,5 erősségű földrengésnek is ellenálljon.

Megálltunk a parton és néhány percig néztük az elhaladó hajókat, a horgászokat, akik nagyon messzire behajították az úszókat, aztán feltöltöttük a kártyát és beszálltunk a kompba.

A Marmaray vasút ázsiai bejárata

Szemben Európa

Üsküdar

Beszállás a kompba

18.40-kor indult vissza a komp, ezúttal a másik oldalon ültem, hogy ezt az oldalt is meg tudjam csodálni, de elég messze haladtunk a parttól, így csak messziről fényképeztem le a Dolmabahce palotát és a háttérben a Boszporusz-hidat, (mai nevén Július 15-e vértanúinak hídját), amely 1973-as átadásakor a világ 4. leghosszabb függőhídja volt. (1560 méter hosszú és a pályaszerkezete 64 méterrel van a víz felett.) Gyönyörű volt az út, rengeteg hajó járt a Boszporuszon, csodaszép volt a város a vízről.