Berat

  Berat

2025. április 21.

Berat történelmi város Albánia déli részén, kb. 36.000 lakosa van, ezzel Albánia 9. legnépesebb városa. Püspöki székhely, jelentős muszlim regionális központ. Füge és olivatermesztéséről nevezetes, történelmi központja 2008 óta a kulturális világörökségi helyszín, ennek köszönhetően kedvelt turisztikai központ. 

Berat Albánia egyik legősibb települése, a városvezetés 1990-ben ünnepelte a település fennállásának 2400. évfordulóját. Az illírek által már korábban is lakott települést Makedónia királya alapította i.e. 314-ben Antipatreia néven. A római uralom után a bizánciak hódították meg, majd Belgrad néven ismert várát a bolgárok, a normannok, a sziciliaiak és a szerbek is birtokolták. 1417-bn az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A 19. századra Berat az albán lakta területek egyik legjelentősebb iparos- és kereskedővárosa lett. 1944 októberében itt alakult meg az Enver Hoxha vezette ideiglenes kormány. A kommunizmus évtizedeiben múzeumvárosi státuszának köszönhetően megmaradtak történelmi városnegyedei és építészeti emlékei. A várnegyedben található Albánia egyik legrégebbi bizánci stílusú temploma, a 13. századi Blakhemai Szűz Mária-templom, valamint az ország két legkorábbi mecsete, a 15. századi Vörös és Fehér mecset romjai. A várnegyed alatt elterülő mangalemi városnegyed hagyományos építészeti képe az "ezerablakos város" szimbólumává vált. 

Dél előtt 10 perccel megérkeztünk Tiranából Berat-ba. Itt is a város szélén van a buszállomás, egy benzinkút mellett, elég messze a központtól, így útnak indultunk, hogy felfedezzük az "ezerablakos várost". 

Hosszú séta vezetett a modern városrészen keresztül, még végül egy körforgalom után kiértünk az Osum folyó partjára. A szemben lévő Gorica nevű városrészbe a Gorica-híd (vagy más néven Ahmet Kurt pasa híd) vezet át. Ezen a helyen már a 16. században állt egy fahíd, majd 1774-ben építtetett itt a névadó pasa egy hétíves kőhidat, amelyet az 1920-as években újjáépítettek. Ez Albánia egyik legrégebbi oszmán hídja.

A háttérben a Gorica-híd

Gorica-híd az Osum folyó fölött

A hídon

A hegy tetején a vár

A folyó kanyarulata után már feltűntek az innenső parton a Mangalem nevű muzulmán negyed hófehér házai, amelynek apró ablakairól kapta a város az "ezerablakos" becenevet.

A Mangalem negyed házai

A Gorica negyed és a híd

Az út mellett üzletek és éttermek

A Mangalem negyed házai

Húsvéti tojás a parton

Jobbra a Szulejmán pasa mecsete a minarettel

Kilátás a túlpartra

A folyóparti parkban egy helyi születésű antifasiszta hősnő, Margarita Tutulani emlékművét láttuk, akit mindössze 18 évesen lőttek le az olasz megszállók.

Margarita Tutulani emlékműve

Ezután megnéztük Szulejmán pasa mecsetét, amelyet ma Legénymecsetnek (a mecset eredeti nevében az albán bequareve szó agglegényt jelent, de állítólag innen származik a mi betyár szavunk is!!!) neveznek. A kétszintes, árkádos épület 1828-ban épült, egy a szokásosnál alacsonyabb minaret áll mellette, a falait pedig virág- és geometriai motívumok díszítik. Az épületbe a hátsó fronton lehet bemenni, már éppen levettük a cipőnket és eltakartuk a hajunkat, (mivel egyikünknél sem volt kendő, a széldzsekinket tekertük a fejünkre), amikor kiderült, hogy most nem látogatható, mert éppen imádkoznak bent. Így csak a fedett, árkádos előteret tudtuk megnézni, amelynek falát szintén festmények díszítik.

Szulejmán pasa mecsete

Festett falak

Timi a mecset mellett

A mecset hátsó kapuja

Bejárat

Figyelmeztetés az ajtón

Ezután felfedeztük a Mangalem negyed ősi, kőből épített házait, szűk sikátorokban, meredek lépcsőkön, apró kis üzletek mellett sétáltunk, nagyon hangulatos volt. Közben gyönyörű volt a kilátás a folyóra és a környező hegyekre. A házak falain néhol információs táblákat láttunk, amelyek a város híres személyeiről, fontos eseményekről tájékoztattak.

Szelfi az ezerablakos várossal

Miután kigyönyörködtük magunkat a városban, vettünk képeslapot, fagyiztunk, majd visszasétáltunk a buszállomásra és 14.50-kor elindultunk vissza Tiranába. 

Források:

Berat – Wikipédia

Dienes Tibor: Albánia (4. kiadás)