Scrovegni-kápolna
Padova
2024. július 18.
A padovai Scrovegni-kápolna (hivatalos neve: Santa Maria della Carita) Giotto legépebben fennmaradt műve, művészi színvonala alapján pedig ismert életművének és a korszak festészetének talán legkiemelkedőbb emléke. A kisméretű, egyszerű, téglalap alaprajzú, dongaboltozattal fedett és kisméretű, négyzetes szentéllyel bővített téglaépület belső terének teljes felületét beborítják a falképek. A 38 darabból álló freskóciklus és az épület tere között olyan nagyfokú összhang mutatható ki, hogy a kutatók feltételezése szerint maga a kápolna tervei is a festőtől származnak. 1305-ben szentelték fel, mindössze két év alatt épült fel. Eredetileg a Scrovegni-palota kápolnájaként épült, amely az aréna területén állt, de 1827-ben lerombolták. (Majdnem erre a sorsra jutott a kápolna is.) Az egyhajós épület hossza 29 méter, a szélessége 8,5 méter, a magassága pedig 13 méter. A belső falfelületet teljesen beborítják a freskók, amelyek 1303 és 1306 között készültek és Mária és Jézus életét mutatják be, Mária szüleinek, Annának és Joachimnak a történetétől kezdve, Mária és Jézus gyermekségén át, egészen a Passióig. A főhelyen a diadalív két oldalán az angyali üdvözletet láthatjuk.
Enrico Scrovegni Padova egyik leggazdagabb patríciusa volt. Apja, Rinaldo olyannyira ismert bankár (a kor fogalmai szerint uzsorás) volt, hogy Dante is megemlékezett róla az Isteni színjátékban, a pokol hetedik körébe helyezve őt. Enrico elhatározását, a palotája melletti telken felépítendő magánkápolna megalkotását valószínűleg apja rossz hírének elhomályosítása, és az egyházi átok miatti vezeklése motiválta.
2024 júliusában jártam Padovában, akkor látogattam meg a Scrovegni-kápolnát. A kívülről teljesen egyszerű téglaépület belül hihetetlen szépségeket rejt, szájtátva bámultam a gyönyörű freskókat, amelyek a kápolna teljes falát beborítják.
Hogy megvédjék a freskókat, itt is ugyanolyan biztonsági intézkedéseket végeznek, mint Milánóban, az Utolsó vacsorát őrző templomban. Egyszerre csak meghatározott számú látogatót engednek be, belépés előtt egy kis üvegfalú teremben kell "zsilipelni", várakozás közben egy filmet mutattak, ami bemutatta a kápolna létrejöttét, részletesen leírta a freskókat, elmondták, mire kell majd különösen figyelnünk. Amikor végre beléptünk, mindenkinek elállt a szava egy pillanatra, tényleg lenyűgöző a látvány, a keskeny ablakok meglepően jól bevilágították a teret, szinte életre keltek a gyönyörű színek, különösen a kék a mennyezeten! Kb. 15-20 percet tölthettünk bent, lehetett fényképezni, sőt, az ott dolgozó hölgy még segített is a fényképezésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése