Zarándokút

 A Santiago de Compostela-ba vezető zarándokút franciaországi szakasza

Franciaországból négy zarándokút vezetett Santiago de Compostela irányába. Az útvonalak mellett jelentős templomok épültek, amelyek az idők során értékes ereklyéket szereztek meg és maguk is jelentős zarándokhelyekké váltak. A templomok jelentős része román kori épület, a zarándoklat nagy szerepet játszott a román stílus fejlődésében. 

A Via Turonensis Párizsban kezdődik és a Tours, Pitiers, Bordeaux útvonalon halad. A másik három Vézelay-ből, Le Puy-ből és Arles-ból indul, a spanyolországi Puente la Reina-ban egyesül és Camino Francés néven halad tovább. A zarándoklatok fellendítették az út melletti pihenőállomások világi építészetét is. Az útvonalak legfontosabb egyházi építészeti együttesei Párizs, Tours, Orléans, Poitiers, Bordeaux, Limoges, Moissac, Conques, Toulouse, Cahors, Arles, Saint-Gilles városokban találhatók.

Párizs

Tours

Orléans

Poitiers

Bordeaux

Limoges

Moissac

Conques

Toulouse

Cahors

Arles

Saint-Gilles

Forrás: Franciaország világörökségi helyszínei – Wikipédia

Port de la Lune

Port de la Lune

Bordeaux

Port de la Lune Bordeaux történelmi kikötője, már a római korban is kikötőként hasznosították. Legfontosabb áruja a bor volt, amiről a környék ma is híres. Már a 12. századra fontos kereskedelmi és kulturális központtá fejlődött és a 18. század elejéig megőrizte középkori arculatát. Ekkor nagyszabású átalakításokba fogtak, 1730-tól kezdték építeni a Place de la Bourse épületegyüttesét. A munkálatok még a 19. század közepén is folytak. A régi kikötőt változatlanul hagyták, de átépítették a középkori városkapukat, felújították a Garrone folyóra néző épületek homlokzatát. A városképet kivételes építészeti egység jellemzi, a klasszicista városépítészet egyik kiemelkedő alkotása, Párizst kivéve itt található az ország legtöbb felvilágosodás kori épületegyüttese.

Forrás: Franciaország világörökségi helyszínei – Wikipédia

Cordouan

 Cordouani világítótorony

A világítótorony egy sekély sziklás fennsíkon áll az Atlanti-óceánban, közvetlenül a Gironde folyó torkolatánál, egyaránt 7-7 km-re a folyó két partjától. 68 méter magas, a lábánál az átmérője 16 méter és a 60 méter magasban világító lámpája 22 tengeri mérföld távolságból is látszik. A 16. és 17. század fordulóján építették Louis de Foix mérnök tervei alapján fehér mészkőből. 1611 óta áll szolgálatban, ezzel Franciaország legrégebbi, jelenleg is működő világítótornya. Később a 18. század végén átalakították és megmagasították. A torony a tengeri jelzőrendszerek egyik legvirágzóbb korszakában készült, alkotói az antik hagyományokat kívánták folytatni ötvözve a kor navigációs technikájával. A torony építészetében megtalálhatók az ókori modellekből származó elemek és a manierista építészet stílusjegyei. A torony 6 emeletes, a földszinten található a bejárat, az első emeleten pedig az úgynevezett "királyi lakosztály" (bár király sohasem töltötte itt az éjszakát). A másodikon van a  kápolna, amit főleg esküvők megrendezésére használnak. Ez az alsó három szint a torony legrégebbi része, amely még 1611-ből származik. A további három emelet az 1790-ben elkészült magasítás eredménye, a 6. emeleten található a lámpa. A tornyot 2011-ben automatizálták, 2021 óta a világörökség része. Ez az egyetlen olyan világítótorony, amely a tengerben áll és mégis látogatható, áprilistól októberig mindkét partról hajók szállítják a látogatókat a toronyhoz.

Források:

Franciaország világörökségi helyszínei – Wikipédia

Leuchtturm von Cordouan – Wikipedia

Canal du Midi

 Canal du Midi

A Canal du Midi történelmi jelentőségű hajózási csatorna Franciaország déli részén (franciául: le midi). A Garonne folyót köti össze a Földközi-tengerrel. A csatorna 240 km hosszú és Toulouse-tól Séte kikötőjéig nyúlik (ez utóbbit azért alapították, hogy a csatornának a keleti végpontja legyen.)

A Canal du Midi XIV. Lajos uralkodása idején, 15 év alatt épült fel, 1681. május 24-én nyitották meg, Canal Royal de Languedoc néven. Eredeti célja az volt, hogy közvetlen összeköttetést teremtsen az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között, kiküszöbölve az ellenséges Spanyolország körül vezető hosszú (akkori körülmények között kb. egy hónapi) tengeri utat és a kalózokat.

A tervező és építésvezető egy gazdag adóbérlő, Pierre-Paul Riquet volt, aki a sóadóból származó jövedelméből támogatta az építkezést. A király cserébe neki adta volna a csatorna jövedelmét, Riquet azonban csődbe ment és szegénységben halt meg 1680-ban, néhány hónappal a csatorna megnyitása előtt. A teljes költség 17 millió livre volt, 12.000 munkás dolgozott az építkezésen. Az építményeken az átadást követően változtatásokat kellett végrehajtani, a király Sébastien Vauban-tól, a kor leghíresebb hadmérnökétől kért javaslatokat.

A csatornán 103 zsilip van, amelyek a 190 méternyi szintkülönbség kiegyenlítésére szolgálnak. A csatornához 328 műtárgy tartozik, a zsilipeken kívül hidak, gátak és egy alagút. Három folyó felett hídcsatorna építésével vezették tovább, 1679-ben pedig megépült a Malpas alagút, amely az első folyami hajózásra tervezett föld alatti építmény volt. Toulouse és Séte között egy ponton a csatorna folyásirányt vált, mivel Montferrand közelében van az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger vízgyűjtő területei közötti vízválasztó legalacsonyabb pontja. A Canal du Midit egy 34 km-es csatornán keresztül táplálják a Saint-Ferréol-tóból, (építésekor ez volt a világ legnagyobb mesterséges víztározója), a 700 méter hosszú, 30 méter magas gáthoz több száz helyi asszony hordta a földet kosarakban.

A 19. századig a csatorna gazdaságilag fontos víziút volt, ma turista útvonalnak számít, az igavonó állatok számára kialakított vontatóösvényekből pedig kerékpárút lett. A csatorna ma is teljes hosszában hajózható, autós jogosítvánnyal vezető lakóhajók is közlekednek rajta.

Forrás: Canal du Midi – Wikipédia

Budapest

 Budapest 

• A Duna-part látképe és a Budai várnegyed 
  Budapest Duna-parti látképe a világörökség részét képezik 1987 óta:

A budai oldalon a Műszaki Egyetem néhány épülete (a Bertalan József utcától) és a Széchenyi lánchíd által közrefogott terület: a Gellért fürdő, a Gellért-hegyi Szabadság-szobor a Citadella és a budai Várnegyed épületei, a Királyi palota, a Szentháromság tér és az ott található épületek (közöttük a Mátyás-templom, a Szentháromság-szobor, a Halászbástya); valamint a Duna-part épületei egészen a Margit hídig képezik a világörökség részét.

A pesti oldalon védettséget élvez az Országház épülete és a Kossuth tér épületei, a Lánchíd pesti hídfőjénél található Széchenyi tér és annak néhány épülete, a Magyar Tudományos Akadémia és a Gresham-palota, valamint a Duna-part épületei egészen a Szabadság hídig.

• Az Andrássy út és történelmi környezete
  Az Andrássy út teljes vonalának épületei, közöttük az Magyar Állami Operaház, a millenniumi földalatti és a Hősök tere és annak épületei, a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok és a Millenniumi emlékmű alkotják a világörökség részét.

Budapest a világ egyik legszebb panorámáját nyújtó városa. A világörökségi helyszínhez a budai Várnegyed, a Duna két partja és az Andrássy út tartozik. A Várnegyed keskeny utcáiban gótikus és reneszánsz elemeket magukba foglaló házak láthatók. A Szentháromság téren áll a Mátyás-templom, amit 1250-ben kezdtek építeni. A Duna hídjai közül a legrégebbi és legismertebb a Lánchíd, amit 1839 és 1849 között építettek. Buda és Pest egyesítésének jelképe lett, ami 1873-ban vált hivatalossá. A Magyar Tudományos Akadémia megalapításával és a Parlament megépítésével az Osztrák-Magyar Monarchia második fővárosának jelentősége megnőtt. A ma városközpontban lévő Andrássy út egy akkor még szabályozatlan külvárosi területen épült ki átalakítva a környék városszerkezetét. 1893-96 között megépült a kontinentális Európa első földalattija ami további épületek létrehozásához vezetett.

Duna partok

Budai várnegyed

Andrássy út és történelmi környezete

Vizcaya-híd

Vizcaya-híd

A Vizcaya-híd Bilbao külső kikötőjében, Porutgalete-ben található. 1893-ban épült, ezzel ez a legidősebb függőhíd a világon, amit még ma is forgalmi célokra használnak. Évente körülbelül 6 millióan kelnek át rajta, Portugalete és Guecho helységeket köti össze a Nervión folyó tölcsértorkolatában. A két 61 méter magas torony között 45 méter magas és 160 méter hosszú alkotás tervezője Alberto de Palacio y Elissague építész volt. 1893. július 28-án avatták fel, forradalmi építménynek számított, hiszen ez volt az első olyan függőhíd, amely - egy a két part között közlekedő szállítókompnak köszönhetően - nem akadályozta a hajóközlekedést. Ezt a technikát később más hidak építésénél is alkalmazták, többek között ezért került fel 2006-ban az UNESCO világörökségi listájára.

Forrás: Vizcaya-híd – Wikipédia

Korfu

 Korfu óvárosa

2025. április 23.

Korfu (görögül Kérkira) a Görögországhoz tartozó Jón-szigetek közül a második legnagyobb területű sziget, éghajlata mediterrán, ez a legnedvesebb hely Görögországban, így az Égei-tengeri szigetekkel ellentétben a sziget zöld és termékeny. A sziget legnagyobb települését is Korfunak hívják. A városnak kb. 23.000 lakosa van, óvárosa 2007 óta az UNESCO világörökség része.

Korfu városát az i.e. 8. században alapították. A város jelenlegi arculatát részben a 400 éves velencei uralom alatt kapta, amikor a 16. században a török támadások ellen a központtól távolabb erődítményeket és egy citadellát emeltek. Ezt az erődrendszert 1669 és 1682 között megerősítették. Az erődrendszer a 15. és 20. század között fontos szerepet játszott a Földközi-tenger keleti és nyugati hatalmai közötti összecsapásokban. Az óváros nagyrészt neoklasszicista épületei elsősorban a velencei korból származnak, bár vannak olyanok is, amelyeket a 19. században építettek.

3 óra előtt értünk vissza Sissi kastélyától a városba, a Saroko téren szálltunk le, innen gyalog indultunk be az óvárosba. 

Először a Georgiou Theotoki utcán indultunk el, az árnyas sétálóutcát kétoldalon vendéglők, üzletek szegélyezték. Aztán a Evgeniou Voulgareos utcán mentünk tovább, ez már az óváros része, tipikus szűk, macskaköves utca. Itt áll Kostas Georgakis szobra, aki geológiát tanult a genovai egyetemen, amikor 1970-ben 22 éves korában felgyújtotta magát Genovában, a Piazza Matteottin a görög katonai junta elleni tiltakozásul. 

Megérkeztünk a Saroko térre

Sétálóutca

Kostas Georgakis szobra

Az utca egyenesen a 14. században épült Szent Annunziata templom egyetlen megmaradt részéhez, a nemrég felújított harangtoronyhoz vezetett. A templom többi része a második világháborúban pusztult el, amikor 1943 szeptemberében a németek lebombázták.

Harangtorony

Montsenigoy lépcső, háttérben a harangtorony

Innen néhány méterre a Városháza térre értünk, amelynek délnyugati oldaláról tekintettünk le a katedrálisra és a mellette álló régi városházára. Az 1553-ban épült Szent Jakab és Szent Kristóf katedrálist belülről is megnéztük. (Részletek és több kép itt.)

Városháza tér, háttérben a katedrális

Az egyetem

A Városháza tér napernyői

Szent Jakab és Szent Kristóf katedrális

Főhomlokzat

Templombelső

Utolsó vacsora

Ferenc pápa fényképe

Főoltár

A templom mellett áll a Régi városháza, amely 1691-ben épült mészkőből, reneszánsz stílusban, eredetileg a velencei flotta tisztjeinek a klubháza kapott itt helyet, később a helyi arisztokrácia találkozóhelyévé vált. 1720 és 1903 között az épületben a Teatro di San Giacomo, vagyis a város színháza működött, majd városházaként használták.

Régi városháza

Ezután folytattuk a sétát a festői óvárosban, nézelődtünk az olaszos hangulatú utcákon, majd elértünk a Plakada t' Agiou Spiridona térre, amely a közeli Szent Szpiridon templomról kapta a nevét. A tér nyugati oldalát a Bankjegy múzeum épülete zárja le, a délkeleti részen pedig a Kyra Pharenomeni, vagyis a Külföldiek Szűz Mária temploma, amelyet 1689-ben építették az Epirus-ból származó görögök, innen a neve. Vele szemben áll a Keresztelő Szent János templom, amelynek megcsodáltuk jellegzetes harangtornyát. Ezután elindultunk a tenger felé közben még lefényképeztük a Szent Spiridon templom tornyát.

Hűsölés az árnyékban

Plakada t' Agiou Spiridona 

Bankjegy múzeum

Kyra Pharenomeni templom

A templom déli oldala

Keresztelő Szent János templom

Fagyizó

Timi vásárol

Sétálóutca

A Szent Spiridon templom tornya

Az óváros keleti szélén kiértünk a Spianada térre, ennek északi részén áll a brit kormányzó számára a 19. században épült Szent Miklós és Szent György palota, amelyben ma az Ázsiai Művészetek Múzeuma működik.

Ázsiai Művészetek Múzeuma

A múzeum előtt Frederick Adam szobra

A palota keleti fala

A múzeum bejárata

Innen már látszott Korfu egyik fontos látnivalója, a Régi erőd, amelynek alapköveti még a 6. században tették le, majd a bizánciak építették tovább. A mai kialakítás a velenceieknek köszönhető, akik 1386 és 1797 között uralkodtak a szigeten. Ők főleg a török támadások ellen erősítették meg az erődöt, egy mesterséges csatornával választották el a szárazföldtől, amivel egy felvonóhíd kötötte össze. Később az angolok kezére került, akik barakkokat és kórházat építettek itt. Jelenleg az erőd területén levéltár, könyvtár és a Kulturális Minisztérium irodái működnek, de a többi része látogatható. 

A Régi erőd 

Kilátás a tengerre

Ezután visszaindultunk a kikötőbe és a 16.30-as hajóval visszamentünk Albániába.

Források:

Korfu (település) – Wikipédia

Görögország világörökségi helyszínei – Wikipédia