Butrinti (Buthróton) romvárosa
2025. április 24.
Butrinti (vagy Buthróton) ókori romváros Albánia déli szegletében, Saranda városa és a görög határ közelében, Korfu szigetével szemben. Albánia egyik legjelentősebb történelmi épületegyüttese, 1992 óta az UNESCO világörökségi helyszíne. Vergilius elbeszélése szerint a települést Priamosz király fia, a trójai Helenosz alapította, aki nyugatra menekült Trója eleste után. Állítólag Aeneas is megfordult itt, sőt egy másik legenda szerint ő maga alapította a várost. A régészek szerint i.e. 10-8. században telepedtek meg az első emberek a mai Butrinti helyén. Az i.e. 4. századig jelentősége egyre növekedett, színháza, Aszklépiosz-szentélye és agórája is volt, majd római protektorátus alá került, katonai kolóniát alapítottak itt. Ekkor a város római fürdőkkel, fórummal, és közkúttal bővült. A 3. században földrengés pusztította el, majd az 5. században ismét felvirágzott, 451-ben püspöki székhely lett, ekkor épült a hatalmas keresztelőkápolna és a bazilika. A Római Birodalom összeomlását követően szláv és bolgár törzsek foglalták el, a 9. században a Bizánci Birodalom része lett, majd a normannok fosztották ki. Később a szicíliaiak, majd a velenceiek foglalták el, akik egy őrtornyot és egy erődöt építettek a korfui hajóutak védelme céljából. A 15. században a környék elmocsarasodott, ezért a város elnéptelenedett. Ezután a franciákhoz került, majd az Oszmán Birodalom része lett. Az első régészeti feltárást 1928-ban olasz archeológusok kezdték meg, majd a 2. világháború után folytatták. Mivel az egész területet sár és növényzet borította, az épületek rendkívül jó állapotban maradtak fenn. 1959-ben Hruscsov is meglátogatta az ásatást, az ő kedvéért épült meg a Saranda városát Butrintivel összekötő út. 1992-ben a várost felvették az UNESCO világörökségi listájára, tartanak itt színházi fesztivált, antropológiai nyári egyetemet, kedvelt turisztikai helyszín, főleg Görögországból, a közeli Korfu szigetéről érkezik sok turista a romvárosba.
Miután megvettük a jegyet, egy térkép segítségével fedeztük fel a romváros épületeit. Nagyon kellemes volt a séta az egyes helyszínek között, hiszen szinte végig fák között, árnyékban sétáltunk. Amikor láttam a képeket a romokról, azt gondoltam, olyan lesz a terület, mint az Akropolisz: semmi árnyék, csak a kövek, de szerencsére nem így lett. Minden helyszínen albán és angol nyelvű táblák írták le a látnivalókat, sőt sok helyen azt is ábrázolták, hogyan nézett ki egykor az adott épület. Úgy döntöttünk, hogy a bejáratnál kapott térkép számai alapján járjuk végig a területet, így biztosan nem marad ki semmi.
Először a bejárathoz közel egy római fürdő maradványait néztük meg, amelyek az i.sz. 1-2. századból származnak. A fürdők mögött egy kétemeletes, négyzet alakú kőtorony áll, amelyet a velenceiek építettek a 15. században.
Velencei erőd itt
A sétány baloldalán a 10. századi kettős védőfal maradványait láthatjuk.
Innen jobbra kanyarodva érünk az egykori város központjához, az Agórához, Ennek legfontosabb épülete a színház, amelynek amfiteátrumos nézőterének egyes részei az i.e. 4. századból származnak, amikor vallási eseményeket és nyilvános vitákat tartottak itt. A színpad és az öltöző az i.sz. 2. századból származik, amikor római stílusban építették át. A nézőtér a domboldalra épült, 1500 néző fért el benne. A legalsó sor az előkelőségeké volt, ezekbe oroszlánlábat véstek. A kövekbe vésett sok lyuk a római kori sátortető tartófáinak volt a helye. A színház az i.sz. 4. század közepéig működött, a talajvíz ekkor lepte el a színpadot. Mivel ma is tartanak itt színielőadásokat, ezért fából ácsoltak új színpadot a víz fölé.
A színház felett áll az Aszklepiosz-szentély. (Aszklepiosz a gyógyítás istene volt, egyébként Apollón fia.) A nézőtér felett egy kis templom maradványai láthatók, amelyek az i.e. 3. századból származnak. A színháztól balra áll a szentély másik épülete, a kincstár. Itt volt Aszklepiosz szent forrása, amelynek gyógyító vizét sokan hazavitték.
A kapun átkelve (vagy inkább átbújva) balra egy kutat látunk, amelyet valószínűleg az i.e. 4. században építettek, majd az i.e. 1. században boltozatos tetőt kapott, kifestették és mozaik padlót is kapott.
Már 2700 éve áll erődítmény ezen a helyen, a korai illír idők óta erre a helyre építették a város erődjét. A mai épületet a velenceiek emelték a 13-14. században, majd az 1930-as években restaurálták. Az erőd tornyának alagsorában rendezték be a múzeumot, ahol az ásatás során talált tárgyakat, pénzérméket, kerámiákat, szobrokat mutatják be. A várudvaron található a kőtár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése