Kinderdijk-elhouti malomrendszer
2024. április 1.
2024 tavaszán jártam Hollandiában, akkor néztem meg a Rotterdam melletti szélmalmokat.
A Kinderdijk és Elshout falvak térségében található víztározók, gátak, szivattyúüzemek, hivatali épületek és főleg a szélmalmok 1997 óta a világörökség részei. A terület fontos technikai vívmánya és helyszíne annak a folyamatnak, amely során az itt élők földterületeket nyertek a tenger visszaszorításával. Kinderdijktől délre 19 szélmalom áll egy sorban, ez az ország legkiterjedtebb történelmi malomegyüttese. A legtöbb malomnak csak a felső része forog, lapátjaik 30 cm-re megközelítik a talajt. Legtöbbjük a 18. század közepén épült és az 1940-es évekig működött. Ezután kivonták őket a forgalomból, de jelenleg is működőképesek. Egykor több mint 150 szélmalom működött, majd a számuk 1870 körülre 78-ra esett vissza. A világörökségi helyszínhez 19 tartozik. A malmok segítségével két fázisban szivattyúzták ki a vizet a területről, először egy alacsonyabban futó csatornából egy magasabb csatornába és onnan egy tározóba, ahonnan később elvezették.
10.10-kor érkeztem a Molenkade megállóba (már előre a neten megnéztem, hol kell leszállnom), a megálló a gát tetején volt, az egyik oldalon a folyó, a másik oldalon pedig néhány méterre a malmok bejárata. Szokásomhoz híven gyorsan átmentem a szemben lévő megállóba és megnéztem, mikor megy vissza a busz, úgy gondoltam, a delessel megyek vissza, így ha valami történik, még a következővel is elérem a Flixbus-t. (Végül jó ötletnek bizonyult, hogy ráhagytam egy kis időt.) Reméltem, hogy a szűk 2 óra elég lesz, hogy mindent megnézzek.
Gyorsan megvettem a jegyet a modern a fogadóépületben, (egyetlen gond volt, hogy a csomagmegőrző nagyon drága volt, úgy döntöttem, inkább viszem magammal a táskát), és már szálltam is fel az első hajóra, ami a két
belülről is megtekinthető szélmalom egyikéhez vitt. Egyébként a területet
ingyen is be lehet járni, (gyalog vagy biciklivel), a jegy csak azért kell,
hogy a szélmalmokat belülről is megnézhessük és felszállhassunk a hop on-hop
off-hajókra. Rengeteg családot láttam sétálgatni, kisgyerekek rohangáltak és
sokan bicikliztek is a gátakon. Nekem viszont nagyon jól jött a hajó, egyrészt,
mert nem sok időm volt, másrészt, mert nehéz volt a táska. A hajósok nagyon
kedvesek voltak, egész úton beszélgettünk (visszafelé egyedül voltam a hajón),
rengeteg történetet meséltek a malmokról, még csokitojást is kaptam az egyiktől
(végül is húsvét hétfő van!).
A malmok nagyon izgalmasak voltak, alaposan
bejártam mindkettőt (a táskát mindig elrejtettem a földszinten egy láda vagy
hordó mögé), bár az egyik az 1600-as években épült, de még az 1950-es években
is használták, a berendezés is főleg ezt az időszakot mutatta be.
Visszafelé jövet mondtam a hajósoknak, hogy
húzzunk bele, mert lekésem a buszomat, de a hajók nem tudnak száguldozni, így
végül kikötés közben láttam, ahogy elhúz a deles busz. Mivel így még volt egy félórám
a következőig, benéztem a kiállítóépületekbe, az idegenvezető beszélt németül
és aranyosan megpróbálta összefoglalni és megmutatni a legfontosabbakat, ami
belefért az időmbe, jobban izgult, nehogy lekéssem a következő buszt, mint én..
Vettem képeslapot, kimentem a megállóba és visszamentem Rotterdamba.
Molenkade megálló
A buszok vissza Rotterdamba
Móló
A környék turista-térképe
Fogadóépület
Beszállás a hajóba
Hű társammal, a táskával
A kapitány figyel
Mindenütt szélmalmok!
Kikötöttünk
A malomhoz vezető híd
Az 1738-ban épült Nederwaard-malom
A malom belülről
Nappali
Varrógép
Holland fapapucsok
Szekrényágy
Így működtek a malmok
Újra hajózok
Az 1630-ban épült Blokweer-malom
A szivattyúház
A kovácsműhely
