Brú na Boínne régészeti együttese
2025. október 29.
2025 októberében jártunk Írországban, akkor látogattuk meg Brú na Boínne régészeti helyszínét.
A Drogheda városától 12 km-re található nemzetközi jelentőségű régészeti együttes, amely 1993 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján, neolitikus kamrasírokból, állókövekből, kőkörökből és más megalitikus leletekből áll. A kb. 780 hektáros területen negyven neolitikus, kb. ötezer éves kamrasír található, a legismertebbek Newgrange, Knowth és Dowth.
Már a késői mezolitikumból is találtak emberi jelenlétre utaló nyomokat, i.e. 4000 körül az itt élő népesség már mezőgazdasági termelést folytatott. Ennek a népnek a helyét egy eltérő kultúrájú nép vette át, ők építették a negyven megalitikus sírt és díszítették a körülöttük található szegélyköveket. A bronzkorban és a korai vaskorban valószínűleg nem laktak emberek a területen, de a vaskor végén, a 7. századtól kezdve a kelták újra benépesítették a területet. A kamrasírok fölé emelt földhalmok középső részéből elhordták a földet, így a halomsír pereme szolgált a település védelmére.
A sírokat a boyne-i csata idején, a 17. században fedezte fel egy ír parasztember, amikor építőkövet keresett. A tudományos régészeti feltárások 1962-ben kezdődtek Michael J. O'Kelly és George Eogan archeológusok vezetésével. 1997-ben nyílt meg a látogatóközpont, ahonnan buszok szállítják a turistákat Newgrange-hez és Knowth-hoz. A látogatók számát napi 700 főben maximálták.
A buszmegállóból egy fa lugas vezetett a látogatóközpontba. Itt megkaptuk a jegyünket, 12.45-re kellett a busznál lennünk (alaposan elmagyarázták, hol találjuk: a folyón átívelő hídon kell majd keresztülmenni), addig még több mint egy óránk volt, így először megnéztük a kiállítást, ami bemutatta a sírok keletkezésének és a felfedezésének történetét.
Miután megnéztük a kiállítást, az épület másik oldalán lévő kijáraton át kijutottunk az útra, kb. öt perc múlva már jött is értünk a busz, ezzel elmentünk a következő helyszínre, a Newgrange sírhalomhoz.
Ez a Brú na Bóinne-i leletegyüttes legjelentősebb megalitikus síremléke. I. e. 3300 és 2900 között, valószínűleg i.e. 3100 körül épült. Az oválishoz közelítő alapjának átmérője 79 és 85 méter között váltakozik, a halom magassága a kamrasír felett 11 méter. A halmot 97 szegélykő veszi körbe, a legékesebb, hármas spirálmintákkal borított kő a sír bejáratát díszíti. A délkeleti oldalon nyíló, 19 méteres folyosó vezet el a szabálytalan kereszt alaprajzú, 6 méter magas, boltozatos sírkamrába. A kamrát és az oda vezető folyosót a megalitikus korra jellemző, gometrikus motívumokkal díszített kövek szegélyezik. A kamra közepén az ásatások során egy hatalmas kőtálat, benne égett emberi maradványokat találtak. Kiderült, hogy öt ember földi maradványairól van szó. Téli napforduló idején, a délkeleti bejárat fölötti nyitott fülkén keresztül 17 percen át besüt a nap és megvilágítja a sírkamrát. Ezt a jelenséget meg is lehet nézni ha van türelmünk várni 10-15 évet a jegyre. A fő sírt néhány kisebb halomsír és az i.e. 3. évezredre datálható monumentális kőkör 12 megmaradt állóköve veszi körbe.
Miután kiszálltunk a buszból, két csoportra osztottak bennünket, hiszen ezt a sírt nem csak kívülről, hanem belülről is megnéztük. Mi az első csoportba kerültünk, vagyis azzal kezdtünk, hogy bementünk a szűk folyosón a kamrába. Kicsit aggódtunk, hogy fogunk beférni, (a kamra 144 cm magas 39 cm széles, erre már a látogatóközpont kiállításán figyelmeztetett bennünket néhány felirat!), ráadásul telefont sem lehetett bevinni, így fényképezni sem tudtunk. Nagyon érdekes élmény volt a sötét folyosón a kamrasír felé haladni (kicsit olyan érzés, mint az egyiptomi piramis belsejében volt), sőt, a legvégén még azt a kevés világítást is lekapcsolták, és egy lámpa irányított fénye segítségével modellezték azt a bizonyos téli napéjegyenlőséget, amikor a fény megvilágítja a kamrát. Miután kijöttünk, körbejártuk a sírt, megnéztük a szegélykövek gazdag mintázatát, aztán visszasétáltunk a buszhoz.
Én és a sír
