Brú na Boínne régészeti együttese
2025. október 29.
2025 októberében jártunk Írországban, akkor látogattuk meg Brú na Boínne régészeti helyszínét.
A Drogheda városától 12 km-re található nemzetközi jelentőségű régészeti együttes, amely 1993 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján, neolitikus kamrasírokból, állókövekből, kőkörökből és más megalitikus leletekből áll. A kb. 780 hektáros területen negyven neolitikus, kb. ötezer éves kamrasír található, a legismertebbek Newgrange, Knowth és Dowth.
Már a késői mezolitikumból is találtak emberi jelenlétre utaló nyomokat, i.e. 4000 körül az itt élő népesség már mezőgazdasági termelést folytatott. Ennek a népnek a helyét egy eltérő kultúrájú nép vette át, ők építették a negyven megalitikus sírt és díszítették a körülöttük található szegélyköveket. A bronzkorban és a korai vaskorban valószínűleg nem laktak emberek a területen, de a vaskor végén, a 7. századtól kezdve a kelták újra benépesítették a területet. A kamrasírok fölé emelt földhalmok középső részéből elhordták a földet, így a halomsír pereme szolgált a település védelmére.
A sírokat a boyne-i csata idején, a 17. században fedezte fel egy ír parasztember, amikor építőkövet keresett. A tudományos régészeti feltárások 1962-ben kezdődtek Michael J. O'Kelly és George Eogan archeológusok vezetésével. 1997-ben nyílt meg a látogatóközpont, ahonnan buszok szállítják a turistákat Newgrange-hez és Knowth-hoz. A látogatók számát napi 700 főben maximálták.
A buszmegállóból egy fa lugas vezetett a látogatóközpontba. Itt megkaptuk a jegyünket, 12.45-re kellett a busznál lennünk (alaposan elmagyarázták, hol találjuk: a folyón átívelő hídon kell majd keresztülmenni), addig még több mint egy óránk volt, így először megnéztük a kiállítást, ami bemutatta a sírok keletkezésének és a felfedezésének történetét.
Itt indul az út a látogatóközpontba
A sírok a Boyne folyó kanyarulatában
Kilátás a Boyne-ra
A látogatóközpont bejárata
A felfedező élete
... és a feleségéé
Az ásatások
A híres hármas spirál a Newgrange-ből
Régebbi, mint a piramisok és Stonehenge!
144x39 cm!!
Miután megnéztük a kiállítást, az instrukciókat követve elindultunk a buszhoz, ami majd kivisz bennünket a sírokhoz. Először átkeltünk a Boyne-folyón, aztán a mocsaras táj fölött vezető ösvényen kb. 10 perc séta után eljutottunk a buszmegállóhoz. Útközben mindenütt információs táblák, amelyek a környék növény- és állatvilágát és az egykor itt élt népek életét, hiedelemvilágát mutatták be.
A Boyne hídja
A Boyne folyó
A folyóban élő halak
Pihenő az úton
A buszmegállóban
Ez lesz a buszunk
Timi a buszmegállóban
Néhány perc buszozás után megérkeztünk a Knowth nevű síremlékhez. Ez a Brú na Bóinne legrégebbi megalitikus síremléke, feltehetően az i.e. 4. évezred végén épült. A 10 méter magas, kör alaprajzú halom átmérője 85 méter és 127 szegélykő veszi körbe. Ezek a szegélykövek a leggazdagabban és legművészibben díszítettek. A temetkezése hely mélye két sírkamrát rejt, amelyekbe nyugatról és keletről vezet egy-egy folyosó. A sírkamrát úgy tájolták, hogy a felkelő nap napéjegyenlőség idején a keleti, míg napnyugtakor a nyugati folyosóba süt be. Az ásatások során a fő halom körül 17 kisebb halomsírt is találtak. Mivel a halmon a középkorban település is volt, ezért 35 kelta gödörsírt is találtak.
Amikor leszálltunk a buszról, egy idegenvezető hölgy várt bennünket, együtt indultunk el a sírokhoz. Csapkodott az eső, viharos szél fújt, de ezt szinte észre sem vettük, mert a hölgy nagyon érdekes sztorikat mesélt a helyről. A csapatban lévő gyerekeknek kérdéseket is tett fel, így egész interaktívvá tette a dolgot. Először körbejártuk a halmot, megnéztük a gazdagon díszített szegélyköveket, aztán egy lépcsőn felmentünk a halom tetejére, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a környékre (bár a szél majdnem levitte a fejünket.) A látogatás végén egy kőből emelt melléképületben még megnéztünk egy mini-kiállítást (a kedvemért átállították németre a videófilm feliratát).
Úton Knowth-ba
Menedék az eső elől
Balra a kis halmok, jobbra a nagy sír
A Knowth-i sírhalom
Szegélykövek
Díszes szegélykövek
Szelfi a halom előtt
A sírkamra bejárata
Többféle kavics a bejáratnál
Spirálok
Úton a sírhoz
Kilátás a környékre
Feljárat a halom tetejére
Ezt látjuk fentről
Timi fényképez
Szelfi a szélben
A kőépületek
Titokzatos fakörök
Filmvetítés a kiállításon
A kiállítóterem
Az épület kívülről
Miután megnéztük a kiállítást, az épület másik oldalán lévő kijáraton át kijutottunk az útra, kb. öt perc múlva már jött is értünk a busz, ezzel elmentünk a következő helyszínre, a Newgrange sírhalomhoz.
Ez a Brú na Bóinne-i leletegyüttes legjelentősebb megalitikus síremléke. I. e. 3300 és 2900 között, valószínűleg i.e. 3100 körül épült. Az oválishoz közelítő alapjának átmérője 79 és 85 méter között váltakozik, a halom magassága a kamrasír felett 11 méter. A halmot 97 szegélykő veszi körbe, a legékesebb, hármas spirálmintákkal borított kő a sír bejáratát díszíti. A délkeleti oldalon nyíló, 19 méteres folyosó vezet el a szabálytalan kereszt alaprajzú, 6 méter magas, boltozatos sírkamrába. A kamrát és az oda vezető folyosót a megalitikus korra jellemző, gometrikus motívumokkal díszített kövek szegélyezik. A kamra közepén az ásatások során egy hatalmas kőtálat, benne égett emberi maradványokat találtak. Kiderült, hogy öt ember földi maradványairól van szó. Téli napforduló idején, a délkeleti bejárat fölötti nyitott fülkén keresztül 17 percen át besüt a nap és megvilágítja a sírkamrát. Ezt a jelenséget meg is lehet nézni ha van türelmünk várni 10-15 évet a jegyre. A fő sírt néhány kisebb halomsír és az i.e. 3. évezredre datálható monumentális kőkör 12 megmaradt állóköve veszi körbe.
Miután kiszálltunk a buszból, két csoportra osztottak bennünket, hiszen ezt a sírt nem csak kívülről, hanem belülről is megnéztük. Mi az első csoportba kerültünk, vagyis azzal kezdtünk, hogy bementünk a szűk folyosón a kamrába. Kicsit aggódtunk, hogy fogunk beférni, (a kamra 144 cm magas 39 cm széles, erre már a látogatóközpont kiállításán figyelmeztetett bennünket néhány felirat!), ráadásul telefont sem lehetett bevinni, így fényképezni sem tudtunk. Nagyon érdekes élmény volt a sötét folyosón a kamrasír felé haladni (kicsit olyan érzés, mint az egyiptomi piramis belsejében volt), sőt, a legvégén még azt a kevés világítást is lekapcsolták, és egy lámpa irányított fénye segítségével modellezték azt a bizonyos téli napéjegyenlőséget, amikor a fény megvilágítja a kamrát. Miután kijöttünk, körbejártuk a sírt, megnéztük a szegélykövek gazdag mintázatát, aztán visszasétáltunk a buszhoz.
Megjött a buszunk
Útközben
Itt kell várnunk a vezetőnkre
Csapatunk, háttérben Newgrange
A sövény mögött a buszunk
A halomsír
Timi a sír előtt
Én és a sír
A sír fala
Bejárat
A híres spirálok
Indulunk a sírba!
Újra kint
A környező dombok
Lent a szegélykövek
Spirálok mindenütt
Egy lezárt bejárat
Búcsúkép a sírnál
A buszunk indulásra készen
Kb. 10 perc alatt visszabuszoztunk a látogatóközpontba, (megint végigmentünk az ösvényen, aztán át a hídon), ott melegedtünk egy kicsit, ittunk egy teát, aztán visszasétáltunk a buszmegállóba.
Megérkeztünk
A látogatóközpont buszmegállója
Úton a látogatóközpontba
Háttérben a híd
A híd alatt
A Boyne hídja
A Boyne folyó
Timi a hídon
A hídon
A látogatóközpont
Indulunk a buszhoz
A buszhoz vezető lugas
