Korfu óvárosa
2025. április 23.
Korfu (görögül Kérkira) a Görögországhoz tartozó Jón-szigetek közül a második legnagyobb területű sziget, éghajlata mediterrán, ez a legnedvesebb hely Görögországban, így az Égei-tengeri szigetekkel ellentétben a sziget zöld és termékeny. A sziget legnagyobb települését is Korfunak hívják. A városnak kb. 23.000 lakosa van, óvárosa 2007 óta az UNESCO világörökség része.
Korfu városát az i.e. 8. században alapították. A város jelenlegi arculatát részben a 400 éves velencei uralom alatt kapta, amikor a 16. században a török támadások ellen a központtól távolabb erődítményeket és egy citadellát emeltek. Ezt az erődrendszert 1669 és 1682 között megerősítették. Az erődrendszer a 15. és 20. század között fontos szerepet játszott a Földközi-tenger keleti és nyugati hatalmai közötti összecsapásokban. Az óváros nagyrészt neoklasszicista épületei elsősorban a velencei korból származnak, bár vannak olyanok is, amelyeket a 19. században építettek.
3 óra előtt értünk vissza Sissi kastélyától a városba, a Saroko téren szálltunk le, innen gyalog indultunk be az óvárosba.
Először a Georgiou Theotoki utcán indultunk el, az árnyas sétálóutcát kétoldalon vendéglők, üzletek szegélyezték. Aztán a Evgeniou Voulgareos utcán mentünk tovább, ez már az óváros része, tipikus szűk, macskaköves utca. Itt áll Kostas Georgakis szobra, aki geológiát tanult a genovai egyetemen, amikor 1970-ben 22 éves korában felgyújtotta magát Genovában, a Piazza Matteottin a görög katonai junta elleni tiltakozásul.
Megérkeztünk a Saroko térre
Sétálóutca
Kostas Georgakis szobra
Az utca egyenesen a 14. században épült Szent Annunziata templom egyetlen megmaradt részéhez, a nemrég felújított harangtoronyhoz vezetett. A templom többi része a második világháborúban pusztult el, amikor 1943 szeptemberében a németek lebombázták.
Harangtorony
Montsenigoy lépcső, háttérben a harangtorony
Innen néhány méterre a Városháza térre értünk, amelynek délnyugati oldaláról tekintettünk le a katedrálisra és a mellette álló régi városházára. Az 1553-ban épült Szent Jakab és Szent Kristóf katedrálist belülről is megnéztük. (Részletek és több kép itt.)
Városháza tér, háttérben a katedrális
Az egyetem
A Városháza tér napernyői
Szent Jakab és Szent Kristóf katedrális
Főhomlokzat
Templombelső
Utolsó vacsora
Ferenc pápa fényképe
Főoltár
A templom mellett áll a Régi városháza, amely 1691-ben épült mészkőből, reneszánsz stílusban, eredetileg a velencei flotta tisztjeinek a klubháza kapott itt helyet, később a helyi arisztokrácia találkozóhelyévé vált. 1720 és 1903 között az épületben a Teatro di San Giacomo, vagyis a város színháza működött, majd városházaként használták.
Régi városháza
Ezután folytattuk a sétát a festői óvárosban, nézelődtünk az olaszos hangulatú utcákon, majd elértünk a Plakada t' Agiou Spiridona térre, amely a közeli Szent Szpiridon templomról kapta a nevét. A tér nyugati oldalát a Bankjegy múzeum épülete zárja le, a délkeleti részen pedig a Kyra Pharenomeni, vagyis a Külföldiek Szűz Mária temploma, amelyet 1689-ben építették az Epirus-ból származó görögök, innen a neve. Vele szemben áll a Keresztelő Szent János templom, amelynek megcsodáltuk jellegzetes harangtornyát. Ezután elindultunk a tenger felé közben még lefényképeztük a Szent Spiridon templom tornyát.
Hűsölés az árnyékban
Plakada t' Agiou Spiridona
Bankjegy múzeum
Kyra Pharenomeni templom
A templom déli oldala
Keresztelő Szent János templom
Fagyizó
Timi vásárol
Sétálóutca
A Szent Spiridon templom tornya
Az óváros keleti szélén kiértünk a Spianada térre, ennek északi részén áll a brit kormányzó számára a 19. században épült Szent Miklós és Szent György palota, amelyben ma az Ázsiai Művészetek Múzeuma működik.
Ázsiai Művészetek Múzeuma
A múzeum előtt Frederick Adam szobra
A palota keleti fala
A múzeum bejárata
Innen már látszott Korfu egyik fontos látnivalója, a Régi erőd, amelynek alapköveti még a 6. században tették le, majd a bizánciak építették tovább. A mai kialakítás a velenceieknek köszönhető, akik 1386 és 1797 között uralkodtak a szigeten. Ők főleg a török támadások ellen erősítették meg az erődöt, egy mesterséges csatornával választották el a szárazföldtől, amivel egy felvonóhíd kötötte össze. Később az angolok kezére került, akik barakkokat és kórházat építettek itt. Jelenleg az erőd területén levéltár, könyvtár és a Kulturális Minisztérium irodái működnek, de a többi része látogatható.
A Régi erőd
Kilátás a tengerre
Ezután visszaindultunk a kikötőbe és a 16.30-as hajóval visszamentünk Albániába.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése