Világörökségi helyszínek

Padova botanikus kert

Botanikus kert

Padova

2024. július 18.

2024 júliusában jártam Padovában, akkor néztem meg a világ legrégebbi botanikus kertjét, amely a mai napig az eredeti helyszínen található. 1997 óta a világörökség része.

A kertet Francesco Bonafede botanikus professzor alapította 1545. június 29-én Andrea Moroni tervei alapján. A mai napig sikerült megőriznie eredeti szerkezetét. Alaprajza egy négy négyzetet magába foglaló kör, körülötte koncentrikus ösvényekkel és a közepén egy, a Földet jelképező kerek tisztással, amit az óceánt megjelenítő vizesárok vesz körbe. A kertet magas fallal vették körül, hogy távol tartsák a tolvajokat. A falakat 1704-ben négy látványos bejárattal tagolták. Az évszázadok során öntözőrendszerrel, szivattyúállomással, szökőkutakkal, angolparkkal, egy kilátódombbal és melegházakkal bővítették.

A kertben jelenleg kb. 6000 növényfaj egyedei élnek, némelyik több száz éves. A legrégebbi egy 1585-ben elültetett pálmafa, amelyet 1786-ban Goethe is meglátogatott, meg is említette az Utazások Itáliában című művében. (A pálmát azóta Goethe pálmájaként emlegetik és egy nyolcszögletű üvegházat építettek köré.) A kert mindig is ritka fajok gyűjtőhelye volt, egyes növényfajok innen terjedtek el Európában. Ez volt az első kert, ahol a 16. században elültették a Dél-Amerikából hozott burgonyát. Az egyetemi városrészben található kert kutatólétesítményként is működik, könyvtára ötvenezer kötetből áll, herbáriuma Olaszország második legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. A padovai botanikus kert volt a példaképe többek között a pozsonyinak is, amelyet a 17. században Lippay György érsek a nyári érseki palota kertjének átalakításával hozott létre. 2014-ben az élővilág sokszínűségének és az éghajlatváltozásnak szentelt résszel bővült a kert. Ekkor 1300 ritka növénnyel gazdagodott, amelyek azt mutatják, hogyan alakulnak át a világ különböző részein élő fajok a szüntelen klímaváltozás hatására.

Kimondottan jólesett a déli hőségben az árnyas parkban, a fák alatt sétálgatni, hallgatni a szökőkutakban a víz csobogását. A pénztárban egyébként kiderült, hogy a pedagógus igazolványomra kedvezményt kaptam volna, de sajnos nem volt nálam. (Mivel strandra készültem, semmilyen igazolványt nem hoztam magammal, nehogy ellopják.) A fogadóépületben egyébként volt egy víz-automata, ahol újra lehetett tölteni a kulacsokat, üvegeket. Kaptam térképet, ez alapján jártam be a területet, természetesen leginkább a történelmi kertre voltam kíváncsi, ami még ma is a régi alaprajz szerint néz ki. (Eszembe jutott a Titkos kert című regény gyerekkoromból, azt a kertet képzeltem mindig ilyennek.) A legjobban természetesen Goethe fája érdekelt, nem is maga a fa, hanem a története. Kiderült, hogy nemcsak Goethe, hanem már az édesapja is járt Olaszországban 1740-ben, mit több olaszul (!) írta meg az élményeit Viaggio in Italia címmel.

A kert bejárata

Árnyas sétányok

A történelmi kert fala

A déli kapu

Goethe pálmája

Goethe sorai

Tavirózsák

Nyugati kapu

A botanikai múzeum

Gombák

Bronz mozsár 1881-ből

Források:

Olaszország világörökségi helyszínei – Wikipédia (wikipedia.org)

A világ legrégebbi botanikus kertje Padovában - Hetedhétország (hetedhetorszag.hu)

Padova freskók

Padova 14. századi freskói

A helyszín nyolc egyházi és világi épületből áll Padova történelmi központjában, amelyek 1302 és 1397 között készült freskóciklusaikról nevezetesek. A festményeket több művész készítette, más-más megrendelők megbízásai alapján, különböző funkciójú épületekben, mégis egyfajta stilisztikai egységet képviselnek és hasonló témákat ábrázolnak. Az épületek négy csoportba sorolhatók:

1. A Schrovegni-kápolna és az Eremitani-templom

2. A Palazzo della Ragione, a Palazzo Carraresi, a keresztelőkápolna és a hozzá tartozó terek

3. A Szent Antal-bazilikához tartozó épületcsoport

4. A San Michele

A festmények közé tartozik Giotto freskóciklusa a Scrovegni-kápolnában, amely a falfestészet 14. századi robbanásszerű fejlődésének elindítója volt. A többi festményciklust Guariento di Arpo, Giusto de' Menabuoi, Altichiero da Zevio, Jacopo Avanzi és Jacopo da Verona készítette. A festményeken nyomon követhető az a folyamat, ahogy egy évszászad alatt kifejlődött a falfestészetnek egy, a térbeli ábrázolások szabályait helyesen alkalmazó formája. Ennek kiváltója a patrónusok egyre hangsúlyosabb megjelenítése iránti igény és emberi érzelmek valósághű ábrázolása iránti fokozott érdeklődés volt.

Padova Scrovegni

Scrovegni-kápolna

Padova

2024. július 18.

A padovai Scrovegni-kápolna (hivatalos neve: Santa Maria della Carita) Giotto legépebben fennmaradt műve, művészi színvonala alapján pedig ismert életművének és a korszak festészetének talán legkiemelkedőbb emléke. A kisméretű, egyszerű, téglalap alaprajzú, dongaboltozattal fedett és kisméretű, négyzetes szentéllyel bővített téglaépület belső terének teljes felületét beborítják a falképek. A 38 darabból álló freskóciklus és az épület tere között olyan nagyfokú összhang mutatható ki, hogy a kutatók feltételezése szerint maga a kápolna tervei is a festőtől származnak. 1305-ben szentelték fel, mindössze két év alatt épült fel. Eredetileg a Scrovegni-palota kápolnájaként épült, amely az aréna területén állt, de 1827-ben lerombolták. (Majdnem erre a sorsra jutott a kápolna is.) Az egyhajós épület hossza 29 méter, a szélessége 8,5 méter, a magassága pedig 13 méter. A belső falfelületet teljesen beborítják a freskók, amelyek 1303 és 1306 között készültek és Mária és Jézus életét mutatják be, Mária szüleinek, Annának és Joachimnak a történetétől kezdve, Mária és Jézus gyermekségén át, egészen a Passióig. A főhelyen a diadalív két oldalán az angyali üdvözletet láthatjuk.

Enrico Scrovegni Padova egyik leggazdagabb patríciusa volt. Apja, Rinaldo olyannyira ismert bankár (a kor fogalmai szerint uzsorás) volt, hogy Dante is megemlékezett róla az Isteni színjátékban, a pokol hetedik körébe helyezve őt. Enrico elhatározását, a palotája melletti telken felépítendő magánkápolna megalkotását valószínűleg apja rossz hírének elhomályosítása, és az egyházi átok miatti vezeklése motiválta.

2024 júliusában jártam Padovában, akkor látogattam meg a Scrovegni-kápolnát. A kívülről teljesen egyszerű téglaépület belül hihetetlen szépségeket rejt, szájtátva bámultam a gyönyörű freskókat, amelyek a kápolna teljes falát beborítják.

Hogy megvédjék a freskókat, itt is ugyanolyan biztonsági intézkedéseket végeznek, mint Milánóban, az Utolsó vacsorát őrző templomban. Egyszerre csak meghatározott számú látogatót engednek be, belépés előtt egy kis üvegfalú teremben kell "zsilipelni", várakozás közben egy filmet mutattak, ami bemutatta a kápolna létrejöttét, részletesen leírta a freskókat, elmondták, mire kell majd különösen figyelnünk. Amikor végre beléptünk, mindenkinek elállt a szava egy pillanatra, tényleg lenyűgöző a látvány, a keskeny ablakok meglepően jól bevilágították a teret, szinte életre keltek a gyönyörű színek, különösen a kék a mennyezeten! Kb. 15-20 percet tölthettünk bent, lehetett fényképezni, sőt, az ott dolgozó hölgy még segített is a fényképezésben.