Weissenhofsiedlung

 Weiꞵenhofsiedlung

Stuttgart

(Németország)

2026. július 3.

2026 nyarán jártunk Stuttgartban, akkor néztem meg a  Weiꞵenhofsiedlung-ot.

A Weiꞵenhofsiedlung-ot 1927-ben építette a Deutscher Werkbund Stuttgartban, a "Die Wohnung" című kiállítás központi részeként. (A kiállítás 1927. július 23. és október 31. között zajlott.) Akkoriban a lakótelepet avantgárdnak tartották, de ma a korai modernizmus kiemelkedő példája, és a modern kor egyik legfontosabb építészeti telepeként tartják számon. Mies van der Rohe művészeti vezetésével 17 építész tervezett egy 21 házból, összesen 63 házból álló mintatelepülést, amelyeket 55 német és külföldi építész és belsőépítész rendezett be.

A Weiꞵenhof birtok építészeti-történelmi jelentősége abban rejlik, hogy a mozgalom központi szereplői közös projektben valósították meg ötleteiket. Az építészek maximális tervezési szabadságot élveztek a tervezés során. Le Corbusier és Pierre Jeanneret ikerháza 2016 óta a Világörökség része, és 2006 óta itt működik a Weiꞵenhof Múzeum.

A építészek feladata az volt, hogy a „modern nagyvárosi ember” számára a "Neues Bauen" (az Új Építészet) stílusában építsenek lakásokat. Ehhez az akkori legmodernebb építési módszereket és anyagokat használták, és az épületeknek meg kellett felelniük a kortárs egészséges lakhatásról szóló ismereteknek. Így a Weißenhof-telep nem egy fokozatosan kialakult település, hanem a „Die Wohnung” kiállítás eredménye. 

A lakótelepet a nemzetiszocialista időkben le akarták bontani, ez végül nem valósult meg. A második világháború során sok épület megsérült, a háború után pedig sokat lebontottak, vagy teljesen átalakítottak. Így ma az eredeti 21 épületből már csak 10 áll. 1958-ban a telep műemléki védelmet kapott. 1981 és 1987 között a megmaradt épületeket felújították és kívülről (néhány esetben belülről is) visszaállították az 1927-es állapotot. 2002-ben a város megvásárolta Le Corbusier és Jeanneret házát és 2006. október 25-én megnyílt a múzeum. 2016-ban ez a ház a szomszédos Haus Citröhan-nal együtt felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

A múzeumot jelző zászló

Le Corbusier háza

A ház keletről

A bejárathoz vezető lépcső

Lépcsőház

Korabeli fotó

Íves vonalak

Szűk lépcső

Tetőterasz

Kilátás a tetőről

Újra a lépcsőházban

Haus Citröhan

Helytakarékos megoldás

Korabeli konyha

Szűk mellékhelyiség

Tűzhely

Fürdőszoba

Tágas tér

A ház terve

Földszinti terasz

Haus Citröhan

A lakótelep makettje

Haus Citröhan az útról

A ház nyugatról

Mies van der Rohe többlakásos társasháza

J. J. P. Oud sorházai

Egy átalakított ház

Josef Frank ikerháza

Az ikerházak az utcáról

Hans Scharoun családi háza

A ház bejárata

Peter Behrens többlakásos háza

A ház északról

A ház nyugatról

Mart Stam kék sorházai

Az Am Weiꞵenhof utca

Egy újabb átalakított ház

Jobbra Mies háza, szemben Oud sorházai

Két családi ház

Forrás:

Weißenhofsiedlung – Wikipedia

Zarándokút

 A Santiago de Compostela-ba vezető zarándokút franciaországi szakasza

Franciaországból négy zarándokút vezetett Santiago de Compostela irányába. Az útvonalak mellett jelentős templomok épültek, amelyek az idők során értékes ereklyéket szereztek meg és maguk is jelentős zarándokhelyekké váltak. A templomok jelentős része román kori épület, a zarándoklat nagy szerepet játszott a román stílus fejlődésében. 

A Via Turonensis Párizsban kezdődik és a Tours, Pitiers, Bordeaux útvonalon halad. A másik három Vézelay-ből, Le Puy-ből és Arles-ból indul, a spanyolországi Puente la Reina-ban egyesül és Camino Francés néven halad tovább. A zarándoklatok fellendítették az út melletti pihenőállomások világi építészetét is. Az útvonalak legfontosabb egyházi építészeti együttesei Párizs, Tours, Orléans, Poitiers, Bordeaux, Limoges, Moissac, Conques, Toulouse, Cahors, Arles, Saint-Gilles városokban találhatók.

Párizs

Tours

Orléans

Poitiers

Bordeaux

Limoges

Moissac

Conques

Toulouse

Cahors

Arles

Saint-Gilles

Forrás: Franciaország világörökségi helyszínei – Wikipédia

Port de la Lune

Port de la Lune

Bordeaux

Port de la Lune Bordeaux történelmi kikötője, már a római korban is kikötőként hasznosították. Legfontosabb áruja a bor volt, amiről a környék ma is híres. Már a 12. századra fontos kereskedelmi és kulturális központtá fejlődött és a 18. század elejéig megőrizte középkori arculatát. Ekkor nagyszabású átalakításokba fogtak, 1730-tól kezdték építeni a Place de la Bourse épületegyüttesét. A munkálatok még a 19. század közepén is folytak. A régi kikötőt változatlanul hagyták, de átépítették a középkori városkapukat, felújították a Garrone folyóra néző épületek homlokzatát. A városképet kivételes építészeti egység jellemzi, a klasszicista városépítészet egyik kiemelkedő alkotása, Párizst kivéve itt található az ország legtöbb felvilágosodás kori épületegyüttese.

Forrás: Franciaország világörökségi helyszínei – Wikipédia

Cordouan

 Cordouani világítótorony

A világítótorony egy sekély sziklás fennsíkon áll az Atlanti-óceánban, közvetlenül a Gironde folyó torkolatánál, egyaránt 7-7 km-re a folyó két partjától. 68 méter magas, a lábánál az átmérője 16 méter és a 60 méter magasban világító lámpája 22 tengeri mérföld távolságból is látszik. A 16. és 17. század fordulóján építették Louis de Foix mérnök tervei alapján fehér mészkőből. 1611 óta áll szolgálatban, ezzel Franciaország legrégebbi, jelenleg is működő világítótornya. Később a 18. század végén átalakították és megmagasították. A torony a tengeri jelzőrendszerek egyik legvirágzóbb korszakában készült, alkotói az antik hagyományokat kívánták folytatni ötvözve a kor navigációs technikájával. A torony építészetében megtalálhatók az ókori modellekből származó elemek és a manierista építészet stílusjegyei. A torony 6 emeletes, a földszinten található a bejárat, az első emeleten pedig az úgynevezett "királyi lakosztály" (bár király sohasem töltötte itt az éjszakát). A másodikon van a  kápolna, amit főleg esküvők megrendezésére használnak. Ez az alsó három szint a torony legrégebbi része, amely még 1611-ből származik. A további három emelet az 1790-ben elkészült magasítás eredménye, a 6. emeleten található a lámpa. A tornyot 2011-ben automatizálták, 2021 óta a világörökség része. Ez az egyetlen olyan világítótorony, amely a tengerben áll és mégis látogatható, áprilistól októberig mindkét partról hajók szállítják a látogatókat a toronyhoz.

Források:

Franciaország világörökségi helyszínei – Wikipédia

Leuchtturm von Cordouan – Wikipedia

Canal du Midi

 Canal du Midi

A Canal du Midi történelmi jelentőségű hajózási csatorna Franciaország déli részén (franciául: le midi). A Garonne folyót köti össze a Földközi-tengerrel. A csatorna 240 km hosszú és Toulouse-tól Séte kikötőjéig nyúlik (ez utóbbit azért alapították, hogy a csatornának a keleti végpontja legyen.)

A Canal du Midi XIV. Lajos uralkodása idején, 15 év alatt épült fel, 1681. május 24-én nyitották meg, Canal Royal de Languedoc néven. Eredeti célja az volt, hogy közvetlen összeköttetést teremtsen az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között, kiküszöbölve az ellenséges Spanyolország körül vezető hosszú (akkori körülmények között kb. egy hónapi) tengeri utat és a kalózokat.

A tervező és építésvezető egy gazdag adóbérlő, Pierre-Paul Riquet volt, aki a sóadóból származó jövedelméből támogatta az építkezést. A király cserébe neki adta volna a csatorna jövedelmét, Riquet azonban csődbe ment és szegénységben halt meg 1680-ban, néhány hónappal a csatorna megnyitása előtt. A teljes költség 17 millió livre volt, 12.000 munkás dolgozott az építkezésen. Az építményeken az átadást követően változtatásokat kellett végrehajtani, a király Sébastien Vauban-tól, a kor leghíresebb hadmérnökétől kért javaslatokat.

A csatornán 103 zsilip van, amelyek a 190 méternyi szintkülönbség kiegyenlítésére szolgálnak. A csatornához 328 műtárgy tartozik, a zsilipeken kívül hidak, gátak és egy alagút. Három folyó felett hídcsatorna építésével vezették tovább, 1679-ben pedig megépült a Malpas alagút, amely az első folyami hajózásra tervezett föld alatti építmény volt. Toulouse és Séte között egy ponton a csatorna folyásirányt vált, mivel Montferrand közelében van az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger vízgyűjtő területei közötti vízválasztó legalacsonyabb pontja. A Canal du Midit egy 34 km-es csatornán keresztül táplálják a Saint-Ferréol-tóból, (építésekor ez volt a világ legnagyobb mesterséges víztározója), a 700 méter hosszú, 30 méter magas gáthoz több száz helyi asszony hordta a földet kosarakban.

A 19. századig a csatorna gazdaságilag fontos víziút volt, ma turista útvonalnak számít, az igavonó állatok számára kialakított vontatóösvényekből pedig kerékpárút lett. A csatorna ma is teljes hosszában hajózható, autós jogosítvánnyal vezető lakóhajók is közlekednek rajta.

Forrás: Canal du Midi – Wikipédia

Budapest

 Budapest 

• A Duna-part látképe és a Budai várnegyed 
  Budapest Duna-parti látképe a világörökség részét képezik 1987 óta:

A budai oldalon a Műszaki Egyetem néhány épülete (a Bertalan József utcától) és a Széchenyi lánchíd által közrefogott terület: a Gellért fürdő, a Gellért-hegyi Szabadság-szobor a Citadella és a budai Várnegyed épületei, a Királyi palota, a Szentháromság tér és az ott található épületek (közöttük a Mátyás-templom, a Szentháromság-szobor, a Halászbástya); valamint a Duna-part épületei egészen a Margit hídig képezik a világörökség részét.

A pesti oldalon védettséget élvez az Országház épülete és a Kossuth tér épületei, a Lánchíd pesti hídfőjénél található Széchenyi tér és annak néhány épülete, a Magyar Tudományos Akadémia és a Gresham-palota, valamint a Duna-part épületei egészen a Szabadság hídig.

• Az Andrássy út és történelmi környezete
  Az Andrássy út teljes vonalának épületei, közöttük az Magyar Állami Operaház, a millenniumi földalatti és a Hősök tere és annak épületei, a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok és a Millenniumi emlékmű alkotják a világörökség részét.

Budapest a világ egyik legszebb panorámáját nyújtó városa. A világörökségi helyszínhez a budai Várnegyed, a Duna két partja és az Andrássy út tartozik. A Várnegyed keskeny utcáiban gótikus és reneszánsz elemeket magukba foglaló házak láthatók. A Szentháromság téren áll a Mátyás-templom, amit 1250-ben kezdtek építeni. A Duna hídjai közül a legrégebbi és legismertebb a Lánchíd, amit 1839 és 1849 között építettek. Buda és Pest egyesítésének jelképe lett, ami 1873-ban vált hivatalossá. A Magyar Tudományos Akadémia megalapításával és a Parlament megépítésével az Osztrák-Magyar Monarchia második fővárosának jelentősége megnőtt. A ma városközpontban lévő Andrássy út egy akkor még szabályozatlan külvárosi területen épült ki átalakítva a környék városszerkezetét. 1893-96 között megépült a kontinentális Európa első földalattija ami további épületek létrehozásához vezetett.

Duna partok

Budai várnegyed

Andrássy út és történelmi környezete